A felületes idült szaruhártya-gyulladás egy több néven ismert állatorvosi szembetegség

A szem szaruhártya rétegének egyik leggyakoribb betegségéről van szó, amelyet mind az állatorvosi szakirodalomban, mind a hétköznapi életben is többféleképpen neveznek meg:

• idült, felületes szaruhártya-gyulladás
• keratitis superficialis chronica
• Überreiter-szindróma
• pannus
• krónikus immunmediált keratoconjunctivitis szindróma (CIKS)

 

A pannus leggyakrabban német, belga és ausztrál juhászkutyákban fordul elő valamint e fajták keverékeiben. De számos egyéb kutyafajtában is leírták már ezt a betegséget.

A pannus tünetei

A gyulladás során mindkét szem szaruhártyáján fokozatosan kialakuló, festék lerakódással, ún. pigmentációval járó elváltozás jellemző. A tünet többnyire mindkét oldalon észlelhető, nem vagy csak kis mértékben fájdalmas, és ritkán tapasztalható váladékozás.

Az elváltozás gyakran először magas UV sugárzás esetén, napfényes időben jelentkeznek vagy akkor tapasztalható kiújulás. A már kezeléssel megfelelően „szinten tartott” állatok döntő többsége akkor mutat ismét komolyabb tüneteket, ha például havas időben erős napsütésnek van kitéve.

A pannus kialakulása és lefolyása

Ez a fajta szembetegség autoimmun eredetű, vagyis az állat immunrendszere nem ismeri fel a saját sejtjeit, és emiatt a szaruhártyában gyulladásos reakció jön létre.

Az elváltozás a szaruhártya legfelső (ún. epithel) és az alatta lévő (ún. stróma) réteg felső részét érinti, ahol az amúgy vérereket nem tartalmazó szövetben vascularizáció (vérerek megjelenése) kezdődik. A szaruhártya felső rétegének hámsejtjei proliferálódnak, és gyakran festékanyagok rakódnak le ugyanitt.

A pannus kezelése

Ebben a szembetegségben érintett állatokat nagyon ritkán tudjuk véglegesen meggyógyítani. A cél mindig az, hogy jól látó, fájdalommentes állapotot érjünk el a kutya szeménél. A szaruhártya teljes területének átlátszóságát többnyire nem tudjuk elérni. Sajnos ezeket a kutyákat életük végéig kezelni kell. Azonban tapasztalataink szerint vannak olyan tünetekkel rendelkező egyedek is, amelyeknél a szaruhártya kisebb része érintett csak, és az évek során sem mutat rosszabbodó állapotot a szemük. Az ilyen esetekben rendszeres szemészeti kontroll mellett egyedileg döntjük el, kezelni kell-e vagy sem a szemet. Ezt természetesen csak gyulladástól mentes estekben, és jól látó kutyáknál javasolhatjuk. Sokszor megfigyelhető, hogy viszonylag fiatalkorú kutyákon jelentkező tünetek általában súlyosabbak, mintha az első elváltozásokat 4-5 éves kutyákon fedezzük fel először.

A beteg állatok gyógyítása fokozatosan, több lépésben történik, mindig az adott egyedre nézve kell meghatározni a megfelelő gyógymódot. A tünetek súlyosságának megfelelően helyileg adunk gyulladáscsökkentő szemcseppet vagy szemkenőcsöt, valamint többségében szájon át is adható hasonló hatóanyagú gyógyszereket is. Nagyon jó tapasztalataink vannak a ciklosporin tartalmú szemkenőcsökkel, az UV-szűrős kontaklencsékkel illetve a pimecrolimus hatóanyagú szemkenőccsel is. Mivel az elváltozás csak a szaruhártya külső részét érinti, nagyon nagy kiterjedésű pigmentlerakódásnál valamint a kezelésre nem vagy gyengén reagáló állatok esetében a szaruhártya festékes rétegének műtéti eltávolítását (ún. felületes keratektómia) javasoljuk.

dr. Fenyves Ildikó

---