A szemhéjszéli daganatok, szövetszaporulatok kialakulása idősebb kutyák egyik leggyakoribb szemészeti betegsége. A betegség pontos okát nem ismerjük, azonban egyes kutyafajtákban, például beagle, retriever, vizsla, husky fajtákban gyakrabban fordul elő, és tapasztalatunk szerint lényegesen többször észleljük a nagyobb testű kutyákban, 6-8 éves kortól. Macskák szemhéjdaganatai ritkábban fordulnak elő, azonban rendszerint ezek invazívabbak, azaz nagyobb kiterjedésűek, esetenként gyorsabban nőnek, és sok esetben malignus, azaz rosszindulatú daganatok. A szemhéjdaganatok előfordulását tekintve macskáknál az egyes fajtákat vizsgálva nem tapasztalható különbség, azonban legelső helyen a fehér szőrű macskák úgynevezett pikkely sejtes carcinoma (SCC vagy squamous cell carcinoma) elnevezésű daganattípusa áll.
Összességében elmondható, hogy általában a kutyák szemhéjszéli daganatainak a kórjóslata relatíve jó, a precízen elvégzett műtéti ellátást követően igen ritkán tapasztalható kiújulás. Az esetleges kiújulás esetén is rendkívül kevés annak az esélye, hogy a szemhéjszéli daganatok távolabbi szervekben áttétet képezzenek. Macskák esetében a prognózis meghatározásánál óvatosabban kell fogalmaznunk, itt a kiújulás és áttétképződés előrejelzése nagymértékben függ a szövetszaporulat méretétől, a kórszövettani eredménytől, illetve esetleg a háttérben álló egyéb ok jelenlététől.
A szemhéjszélen lévő duzzanat vagy szövetszaporulat minden esetben daganatos elváltozást jelent?
Nem, természetesen meg kell különböztetni a gyulladásos eredetű szemhéjszéli ,,duzzanatoktól”, melyek hasonlóak az emberi ,,árpához”, illetve a szemhéjban lévő faggyúmirigyek kis járatainak az elzáródása következményeként kialakuló úgynevezett chalazion nevű kórképtől. Ezt nagyítással történő szemészeti vizsgálattal, ritkábban mintavétellel tudjuk megkülönböztetni a daganatos folyamatoktól.
Milyen típusú szemhéjszéli daganatok léteznek kutyákban illetve macskákban?
Kutyák esetén a leggyakoribb szövettani lelet az úgynevezett Meibom mirigyből kiinduló adenoma illetve adenocarcinoma. Macskák esetén első helyen az úgynevezett pikkelysejtes carcinoma áll, amely esetenként megtévesztő lehet, sebhez hasonlíthat. Ezért minden esetben, ha a szemhéjak vagy e körüli területen seb, pörk vagy fekélyes bőrelváltozás látható, állatorvosi vizsgálat szükséges.
Milyen kezelési lehetőségeket alkalmazunk a szemhéjakon lévő daganatok esetén?
A szemhéjszélen lévő daganatokat el kell távolítani, amelynek módja leginkább a sebészi kimetszés. Ezt előre megtervezetten, nagyon pontosan kivitelezve szükséges elvégezni, hiszen a szemhéjszél helyes anatómiai pozíciója, illetve sima széle alapfeltétele a könnyfilm egyenletes eloszlatásának, illetve a szemhéj szaruhártya-védő funkciója megfelelő helyzetű szemhéjak esetén valósulhat meg. A sebészi kezelésnek több módja van az ,,egyszerűbb” műtéteken kívül, gyakran – amennyiben a daganat mérete meghaladja a szemhéj hosszának 1/3-át – különböző plasztikai műtéti technikákat alkalmazunk. Plasztikai műtéttel tudjuk elérni, hogy a viszonylag hosszú szöveti hiányt pótoljuk, és a szemhéj ne feszüljön a műtétet követően. A feszülő sebszélek fájdalmat okoznak és a sebgyógyulás nem vagy csak nehezen, illetve hegképződéssel valósul meg. Egyes kisebb daganatok esetén alkalmazható a fagyasztással történő eltávolítás, amely gyors, ,,vértelen” és szép kozmetikai eredményt ad, azonban nagyméretű és bizonyos típusú szövetszaporulatok esetén nem mindig alkalmazható módszer.
Minden esetben szükséges szövettani vizsgálatot végeztetni?
Igen. A kórjóslat meghatározás szempontjából alapvető fontosságú a szövettani vizsgálat.
Milyen utókezelést igényel az állat a műtét után?
A kutyát illetve a macskát a műtétet követően ,,látótávolságon belül” kell tartani legalább 48 órán át, és a szemkörnyék tisztítását naponta két-három alkalommal szükséges elvégezni. Rendszerint antibiotikumos és szaruhártya védő szemcseppet/szemgélt javaslunk naponta 2 alkalommal a varratszedésig (ha van), amely a műtétet követően a 9-14. napon esedékes. Rendszerint az operáció másnapján, illetve szükség esetén az 5-6. napon végzünk kontrollvizsgálatot, majd a varratszedés alkalmával ellenőrizzük ismét a szemet. A szemhéjak helyzete, a szemhéjállás a műtétet követően az első néhány hétben még nem a végleges állapot, körülbelül 6 hét elteltével már nem vagy alig látható a műtét nyoma.
Milyen komplikációk adódhatnak a műtétet követően?
A szemhéjszéli műtétek után előfordulhat a szemhéjak duzzanata, enyhe fájdalom, hunyorgás, illetve igen ritkán a varratok kiszakadása. Mindegyik orvosolható, a fájdalom enyhíthető, varratelégtelenség esetén pedig csak nagyon ritka az olyan mértékű folytonosság hiány, hogy ismételt varratbehelyezés szükséges. Ez utóbbi komplikáció elkerülése miatt rendkívül fontos az állat műtét utáni felügyelete és védőgallér viselése a varratszedést követően még egy napig.
dr. Fenyves Ildikó
A betegség kutyákban gyakran, macskákban ritkán fordul elő. Legérintettebb fajták a cocker spániel, az angol bulldog, a West Highland white terrier, a mopsz, a pekingi palotakutya, a Yorkshire terrier, a shi-tzu, a tacskó, a csivava, a pincser és nagytestűek közül a német juhászkutya.
Fontos tudnunk, hogy a szaruhártyát és a kötőhártyát egyenletesen fedő könnyfilmnek nagyon fontos védő szerepe van. Amennyiben a könnyfilm minősége vagy mennyisége megváltozik – szárazszem-betegség esetén csökken a mennyisége – az érintett szem védtelenebb és minden regenerációs folyamat lassabban, nehezebben megy végbe.
Milyen okok állhatnak a szárazszem-betegség hátterében?
A betegség lényege a könnytermelés csökkenése, amely számos okból létrejöhet. Lehetséges, hogy veleszületetten alulfejlett a könnymirigy, előfordulnak fertőző okok (például a macskanáthát okozó macska Herpesz vírusfertőzés), hajlamosíthatnak anyagforgalmi és hormonális betegségek (cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés, Cushing-kór) is. Azonban mindezeknél sokkal gyakrabban fordul elő az immunológiai hátterű szárazszem-betegség. Ebben az esetben arról van szó, hogy a könnymirigy sejtjeit az állat saját immunrendszere „támadja meg”, amelynek ezáltal könnytermelése csökken. Ritkán az is előfordulhat, hogy az arcideg bénulása miatt a könnymirigy beidegzése sérül. Szintén a könnytermelés csökkenését eredményezi a harmadik szemhéj mirigyének műtéti eltávolítása. E mirigy előesése gyakran előforduló kórkép, amelyet minden esetben meg kell próbálni visszahelyezni és nem eltávolítani. Az eltávolítás következményeként gyakran hónapokkal vagy évekkel a beavatkozást követően nem lesz az állat könnytermelése megfelelő és élethossziglan kezelni kell az érintett szemet.
Milyen tünetek észlelhetők állatokban a szárazszem-betegségnél?
A betegség tünetei fokozatosan alakulnak ki. Kezdetben hunyorgás, a 3. szemhéj előesése tapasztalható, valamint állandó hurutos-gennyes szemváladékozás. A kötőhártya duzzadt, kivörösödött, a szaruhártya száraz megjelenésű. Ha a probléma régóta fenn áll és kezeletlen marad, akkor a szaruhártyán az idült gyulladás egyéb tünetei is megjelennek, mint a szaruhártya erekkel való átszövődése, pigmentációja és kifekélyesedése (folytonosság hiánya). Az állandó szemváladékozás miatt, valamint azért mert a fájdalom miatt az állat sokszor kaparja a szeme környékét, a szemhéjak gyulladása is kialakulhat. Gyakran tapasztaljuk az orrtükör szárazságát, repedezettségét is, főként elhúzódó esetekben.
Hogyan vizsgáljuk e kórképet?
A diagnózis felállításakor ki kell zárni az egyéb oktanú kötőhártya- illetve szaruhártya-gyulladásokat. Például azonos fajtákban gyakran okozhatják a szaruhártya idült gyulladását a rendellenesen befele növő pillaszőrök, esetleg a túlzottan beemelkedő arcorri redő, ami folyamatosan „dörzsöli” a szaruhártyát.
Szárazszem-betegség esetén azonban elsődlegesen a könnytermelés mértékét kell meghatározni. Erre szolgál a rendelőben könnyen, gyorsan elvégezhető Schirmer-könnyteszt, amelynek során egy festékanyaggal impregnált papírcsíkot helyezünk az alsó kötőhártyazsák középső – külső részébe. A felszaladó könny mennyisége a skáláról leolvasható. Hasonló elven működik a „phenol red thread” teszt is (lásd a könnytermelés mérése tájékoztatót). Ezen kívül vizsgáljuk még a szaruhártya állapotát, a hám esetleges folytonossági hiányait. Erre különböző festékanyaggal átitatott csíkokat használunk (ilyen a fluorescein/rose bengál/lissamin green tesztcsíkok).
Melyek a kezelés lehetőségei?
Amennyiben a betegség beigazolódik, több oldalú és általában élethosszig tartó kezelésre van szükség. A kezelés elsődlegesen a szem védelme, a könnytermelés stimulálása, a tünetek csökkentése, melyeknél mindig tudnunk kell, hogy a szárazabb szem épp úgy mint embereknek, az állatoknak is diszkomfort érzetet, fájdalmat okoz.
Elsősorban a könnytermelés stimulálása szükséges, erre a célra több immunrendszerre ható hatóanyag áll rendelkezésre. Ezeket a szemcseppeket vagy szemkenőcsöket az esetek nagy többségében az állat élete végéig kell alkalmazni, általában naponta 1x-3x. A leginkább elterjedt ilyen készítmények a ciklosporin tartalmú szemkenőcsök. Alternatívaként használható ún. pimecrolimus hatóanyag tartalmú szemkenőcs is, mellyel igen jó tapasztalataink vannak.
A könnyfilmet pótló emberi műkönnyek egy része a gyakorlatban nem válik be, mert a megfelelő pótláshoz rendkívül gyakran kellene az állat szemébe csepegtetni ezeket.
Új megoldást jelentenek a hialuronsavas készítmények, amelyek hatóanyaga speciális polimerizált szerkezetüknek köszönhetően nem mosódnak ki olyan gyorsan a szemből, így a műkönnyekkel ellentétben ritkábban is elegendő használni.
Amennyiben szövődmények is felléptek, azokat is kezelni kell, például másodlagos bakteriális fertőzést antibiotikummal, a szaruhártyafekélyt regeneráló készítményekkel, ezekre hosszú távon általában nincs szükség.
A betegség felismerése és idejében történő kezelése nagyon fontos, mert az állapot megfelelő gyógyszerekkel jól karbantartható, míg kezelés nélkül súlyos szövődmények alakulhatnak ki, amely az állatnak fájdalmat, szenvedést és látászavart okozhatnak.
dr. Fenyves Ildikó
A szem szaruhártya rétegének egyik leggyakoribb megbetegedése az idült, azaz elhúzódó jellegű felületes szaruhártya-gyulladás, latin neve keratitis superficialis chronica. Sok kutyatulajdonos ezt a betegséget Überreiter szindróma vagy pannus néven ismeri, de hasonlóan szinonim kifejezés a krónikus immunmediált keratoconjunctivitis szindróma (CIKS).
Mely fajtákra jellemző ez a típusú szaruhártya-gyulladás?
A betegséget leggyakrabban német juhászkutyában, illetve azok keverékeiben láthatjuk, de sok egyéb kutyafajtában leírták már ezt a kórképet, melyre mindkét szem szaruhártyájának fokozatosan kialakuló, festék lerakódással ún. pigmentációval járó gyulladása jellemző. Leggyakrabban német juhászkutyákban, ezek keverékeiben, belga juhász- és ausztrál juhászkutyákban találkozunk e betegséggel.
Milyen okok vezetnek e szembetegség kialakulásához és melyek a jellemző tünetek?
A betegség autoimmun eredetű, ami azt jelenti, hogy az állat immunrendszere nem ismeri fel a saját sejtjeit, és az adott szervben, szövetben (jelen esetben a szaruhártyában) gyulladásos reakció alakul ki. A tünetek gyakran magas UV sugárzás esetén, napfényes időben jelentkeznek először, vagy akkor tapasztalható kiújulás. A már kezeléssel megfelelően „szinten tartott” állatok nagy része akkor mutat ismét súlyosabb tüneteket, ha például havas időben erős napsütésnek van kitéve.
Az elváltozás a szaruhártya legfelső (ún. epithel) és az „alatta” lévő (ún. stróma) réteg felső részét érinti, ahol az amúgy véreret nem tartalmazó szövetben ún. vascularizáció kezdődik (vérerek jelennek meg), a szaruhártya felső rétegének hámsejtjei proliferálódnak, és gyakran festékanyagok rakódnak le ugyanitt. Az elváltozás rendszerint mindkét oldalon látható, nem vagy kevéssé fájdalmas és ritkán tapasztalható váladékozás.
Melyek a kezelés lehetőségei?
Az állatorvos egyik legfontosabb feladata, hogy tájékoztassa a kutya tulajdonosát a betegség jellegéről, miszerint ezeket az állatokat nagyon ritkán tudjuk végleg meggyógyítani, a célunk az, hogy jól látó, és fájdalommentes állapotot érjünk el. A szaruhártya teljes területének átlátszóságát rendszerint nem tudjuk elérni.
Sajnos ezen állatokat életük végéig kezelni kell, bár tapasztalataink szerint vannak olyan tünetekkel rendelkező kutyák, ahol a szaruhártya kisebb része érintett, és nem mutat évek során sem romló tendenciát a kórkép. Az ilyen esetekben sűrű ellenőrzés mellett egyedileg döntjük el, kezeljük-e a szemet vagy sem. Ezt természetesen csak gyulladástól mentes estekben és jól látó kutyáknál javasolhatjuk. Gyakran megfigyelhető, hogy a viszonylag fiatal korban jelentkező tünetek általában súlyosabbak, mint amikor az első tüneteket 4-5 éves kutyákon észleljük.
A kutyák kezelése fokozatosan több lépésben történik, egyedileg kell kiválasztani azt a terápiát, ami az adott állatnak szükséges. A tünetek súlyosságától függően helyileg (szemcsepp/szemkenőcs formájában) adunk gyulladáscsökkentőt, illetve legtöbbször szájon át is hasonló hatóanyagú gyógyszereket. Nagyon jó tapasztalataink vannak a cyclosporin tartalmú szemkenőcsökkel, illetve egyre inkább használatosak azok a kontaktlencsék, melyekben UV szűrő van. Szintén ígéretesnek bizonyul a pimecrolimus hatóanyag tartalmú szemkenőcs is, mellyel az utóbbi években igen jó tapasztalataink vannak. Mivel az elváltozás a szaruhártya külső részét érinti, nagyon nagy kiterjedésű pigmentlerakódásnál, vagy kezelésére nem, illetve gyengén reagáló állatok esetén a szaruhártya festékes rétegének műtéti eltávolítását javasoljuk (ún. felületes keratektómia).
dr. Fenyves Ildikó
