Blog

A retina diszplázia a retinát alkotó sejtek rendellenes fejlődését jelenti.

Mit jelent ez az orvosi kifejezés: diszplázia?

A diszplázia talán az az orvosi kifejezés, melyet a legtöbb kutyatenyésztő ismer, és általában jól ismer. Sok kutyatenyésztő és tartó felismeri e betegség tüneteit, tudja a megállapítás lehetőségeit, hiszen rendkívül gyakori elváltozásról van szó. Kevesebben tudják azonban, hogy diszplázia nemcsak a csípőízületben, hanem a könyök- és a vállízületben is kialakulhat, és lényeges szemészeti vonatkozásai is vannak.

Ezen elváltozások közös jellemzője a szövetek rendellenes fejlődése, úgynevezett differenciálódása. A diszplázia kifejezés lényegében ezt jelenti. Attól függően, hogy milyen szervrendszert érint, beszélhetünk könyökízületi, retina  a szem ideghártyája) vagy akár veleszületett vese diszpláziáról. A retina diszplázia tehát a retinát alkotó sejtek rendellenes fejlődését jelenti.

Mi okozza e betegséget?

E betegség esetén konkrétan ismerünk néhány olyan okot (Herpesz vírusfertőzés, A-vitamin hiány, röntgensugárzás), amely a retina diszplázia kialakulásában szerepet játszik, de túlnyomó részben veleszületett betegségről van szó, azaz az ideghártya elváltozása leggyakrabban örökletes.

Milyen tünetei vannak a retina diszpláziának?

Hasonlóan más veleszületett szembetegséghez, a kutyatulajdonosok rendszerint az állat tájékozódóképességének romlását veszik észre, vagy a retina diszpláziával esetenként együtt járó kisebb szemgolyót (mikroftalmia), illetve szürkehályogot (cataracta) észlelik. Gyakran azonban semmi külső jele nincs e betegségnek, sokszor rejtve maradnak a szemfenékvizsgálattal látható klinikai jelek.

Szemvizsgálattal (szemfenékvizsgálattal) már jól felderíthető a retina diszplázia, a klinikai tünetek lehetnek egy- vagy kétoldaliak, és a tipikus elváltozások helyeződése is különböző lehet a retinán, illetve súlyos esetben retina leválást is láthatunk. A tipikus tüneteket (hosszúkás csíkok vagy ovális „foltok“ az ideghártyán) nagy részben a látóideg feletti területen láthatjuk.

Mely fajtáknál észlelték már e betegséget?

A retina diszplázia esetében több kutyafajtában részleteiben ismertté vált e betegség öröklődő jellege, az öröklődés típusa, és már azt is tudjuk , hogy az érintett kutyafajtákban mely szemtünetekkel jár gyakran együtt a retina diszplázia. A leggyakoribb ilyen szemtünetek a mikroftalmia és a szürkehályog, valamint labrador retrievereknél egyes ortopédiai betegségek is előfordulhatnak.
Az alábbi fajtáknál ismert e betegség: akita, amerikai cocker spániel, ausztrál juhászkutya, beagle, dobermann pincher, golden retriever, labrador retriever, rottweiler, samoyed, yorkshire terrier.
E kutyafajták esetén többnyire recesszív (úgynevezett autoszómális recesszív) öröklődést figyeltek meg. Labrador retrievereknél azonban több sajátossága van a retina diszpláziának. Igazolódott több vérvonalban, hogy nemcsak recesszív, hanem domináns öröklődést is mutat e betegség. Ebben az esetben gyakran társul csípőízületi diszpláziával, illetve több csöves csont nem megfelelő fejlődését állapították meg. Itt tehát ortopédiai vonatkozásai is vannak e kórképnek.

Gyógyítható-e a betegség, és lehet-e a terhelt egyedeket tenyészteni?

Mivel nagyon gyakori a betegség tünetmentes hordozása – ami azt jelenti, hogy csak szemfenékvizsgálattal vagy genetikai vizsgálattal állapítható meg – ezért sok tenyésztő nem is tudja, hogy a kutyája retina diszpláziás. Ezért lenne e betegségnél is fontos a szűrővizsgálat, mielőtt tenyésztésbe veszik a kutyát. Magyarországon nem kötelező a szemészeti szűrővizsgálat, bár az érintett fajták tenyésztőinek ajánlott e lehetőség igénybevétele, hiszen a jó hírnevük, és a vérvonalak „tisztasága“, vagyis mentessége mindenkinek az érdeke. Emellett számos tenyészkutya külföldre kerül, és egyes országokban alapkövetelmény a szűrővizsgálatok elvégzése.
Ez a szemészeti elváltozás nem gyógyítható, a felismerése azonban nem jelenti azt, hogy az állat rosszabbul fog látni vagy megvakul. Diszkrét, a szemfenék egészére nem kiterjedő elváltozások nem vezetnek a látóképesség romlásához. Vakságot a következményes retinaleválás okoz általában, vagy az e betegséggel gyakran együtt járó egyéb szembetegségek, például a szürkehályog okozhat jelentős látásromlást.

dr. Fenyves Ildikó

A szemgolyó normál esetben anatómiailag a csontos szemüregben (orbitában), a szemhéjak síkja mögött, védetten helyeződik. Egy fejet ért nagyobb traumás hatásra (leggyakrabban autóbaleset, kutyaharapás, erősebb nyaki szorító hatás), a szemgolyó a szemgödörből előesik és a szemhéjak síkja elé kerül. Ezt a súlyos, sokszor látást és a szemgolyó megtartását is veszélyeztető állapotot nevezzük a szemgolyó előesésének (ún. proptózisnak), mely minden esetben sürgősségi állatorvosi beavatkozást igényel.

Az ún “rövid fejű” brachycephal kutyafajtákban (pekingi palotakutya, mopsz, shi-tzu, francia bulldog stb.) anatómiai sajátosságaik (sekélyebb szemüreg, hosszabb szemrés) miatt gyakrabban találkozunk vele, hiszen itt már egy kisebb traumás behatás is elegendő lehet a szemgolyó szemüregből történő kimozdításához.

Előfordulhat azonban macskáknál illetve “normál- vagy hosszabb fejű” (ún. meso- vagy dolichocephal) kutyáknál is. Itt a prognózis sokszor rosszabb (nagyobb erő szükséges a szemgolyó védettebb helyzetéből történő kimozdításához), mint “rövid fejű” társaiknál.

Hogyan ismerjük fel, milyen tünetekkel jár a szemgolyó előesése (proptózisa)?

A trauma hatására a szemgolyó a szemhéjak “elé” kerül, ezért az állat a szemrését nem lesz képes zárni (nem tud pislogni). A szaruhártya így nagyon gyorsan kiszárad, szaruhártya-fekély vagy akár perforáció is kialakulhat ennek következtében. A szemgolyó körüli szövetek és a kötőhártya kipirul, megduzzad, bevérzik.

A szemgolyón belüli struktúrák sérülésével a szemen belül is vérzés jelentkezhet.

A behatás erősségétől függően egy vagy több szemmozgató izom elszakadhat, amitől a szemgolyó rendellenes pozícióba fordulhat (legtöbbször kifelé és felfelé).

Bevérzések  jelentkezhetnek a szemgolyó mögötti (ún. retrobulbaris)  térben is, ami tovább ront az állapoton és akadályozza a szemgolyó normál helyzetbe történő visszatérését.

Sérülhet az ideghártya (retina) és a látóideg, valamint a szemhez térő egyéb idegpályák is, az állat megvakulhat.

Hogyan járjunk el, ha szemgolyó előesést (proptózist) észlelünk kedvencünknél?

A fenti tünetek észlelésekor nagyon fontos az előesett szem védelme és megóvása a kiszáradástól, valamint a mielőbbi szakszerű állatorvosi ellátás.

Amíg állatorvoshoz érünk, az előesett szemre helyezzünk nedvesített gézlapot, de műkönnyes csepegtetést is használhatunk a szemgolyó nedvesen tartásához. Ha lehetőség van rá és az állat engedi, a duzzanat mérséklésére helyezzünk hűtőpárnát vagy hűtőzselét a szemkörnyékre.

Megmenthető-e a szemgolyó és az állat látása szemgolyó-előesés esetén?

Ennek eldöntésére az állat fizikális vizsgálatát és stabilizálását követően részletesen megvizsgáljuk a szemet ért sérüléseket, felmérjük azok súlyosságát és megpróbáljuk meghatározni a szemek látóképességét (pupillareflexek vizsgálata, szemfenék vizsgálata oftalmoszkóppal, szaruhártya állapotának vizsgálata fluoreszcein festékkel, szemnyomás mérése, szemészeti ultrahang), majd mindezek alapján döntünk a további lépésekről.

Ha vizsgálatok alapján a szemgolyó megmenthető és az állat állapota stabil, altatásban a szemgolyót műtétileg visszahelyezzük a szemhéjak síkja mögé, anatómiai pozíciójába. Ezt követően a szemgolyó felett több precízen behelyezett öltéssel ideiglenesen (2-3 hétre) zárjuk a szemhéjakat, hogy a visszahelyezett szemgolyót a szemüregben tartsuk és megóvjuk a további sérülésektől. (lsd. műtéti leírásunkat)

Amennyiben a szemet ért sérülések olyan súlyosak (több szemizom egyidejű szakadása, súlyos vérzés a szemgolyón belül, a szemgolyó megrepedése esetén), hogy annak megmentésére nincs esély, a szemgolyó eltávolítását (ún. enucleatio) javasoljuk.

Milyen hosszútávú következményekkel számolhatunk a szemgolyó előesését követően?

1. Látás elvesztése: az előesett szemgolyó visszahelyezését követően a látás megtartása a kialakult sérülések miatt – a  legszakszerűbb és leggyorsabb ellátás mellett is – sokszor kétes vagy nem lehetséges. Ennek esélyeiről az állatorvos a szemészeti vizsgálatokat (látásvizsgálat, neurológiai vizsgálat) követően mindig felvilágosítást ad.
2. Kifelé térő kancsalság (strabismus) : a trauma hatására először a legrövidebb belső egyenes szemizom szakad el, így a szemgolyó rendellenes pozícióba kerül, kifelé (ritkábban felfelé is) fordul.
3. Szaruhártya-szárazság (száraz szem), szaruhártya-fekély: a trauma hatására időszakosan vagy véglegesen sérülhetnek a pislogásért felelős idegek, illetve előfordul, hogy a szemgolyó nem tud teljesen visszatérni a műtétet követően sem a normál helyzetébe és előrébb helyeződik. Mindkét esetben fennáll a szaruhártya kiszáradásának veszélye (vagyis “száraz szem” alakulhat ki), így annak folyamatos nedvesítésére (műkönnyekkel, hyaluronsav-tartalmú gélekkel), a szemrések újbóli zárására vagy részleges szűkítésére lehet szükség.
4. Pigmentáció (“sötét folt”) az ínhártyán: a szemgolyó “kifelé fordulása” (kancsalsága) miatt az addig védetten helyeződő ínhártyát és kötőhártyát a környezeti hatások fokozottabban érik, valamint a belső szemzugban és az alsó szemhéjszélnél helyeződő szőrszálak is irritálhatják azokat, így a szemgolyó belső területe idővel pigmentálódhat. A szőrszálak kiváltotta irritáció (ún. trichiasis) megelőzhető a szemhéjak és a szemrés műtéti korrekciójával.

A betegségleírásoknál részletesebben említett úgynevezett prominens orr-redő az érintett fajtáknál (például mopsz, pekingi palotakutya) sok esetben olyannyira kiemelkedik, hogy a szaruhártyát érinti, és az állandó irritáció miatt festékanyagok lerakódásával és gyakran szaruhártya fekély kialakulásával jár. Ez az állapot rendszerint már nagyon fiatal korban előre látható, és ahogyan elérte a kutya a fajtájára jellemző testméretet, plasztikai műtétet javaslunk, ezzel elkerülve a folyamatos irritációt, fájdalmat és az említett súlyos tünetek kialakulását. Néha felmerül a kérdés, főként kiállítási kutyáknál, hogy van-e olyan szemgél, szemkenőcs, aminek a használatával elkerülhető a sebészeti beavatkozás. Sajnos felelősséggel nem javasolhatunk ilyen készítményeket, mert csak „tűzoltást” végzünk. A probléma tényleges okát muszáj megszüntetni, mert a későbbi életkorban bármikor súlyosabbá válhatnak a tünetek, ahogyan a korral változik a szaruhártya védekező képessége, a szaruhártya állapota vagy a könny összetétele. Így nekünk a kutya egészségi állapotát és nem a küllemét kell elsőként figyelembe vennünk.

Milyen műtéti lehetőségeket alkalmazunk?

Az operáció teljes narkózisban történik, amikor egy műtéttel mindkét oldalon lévő bőrredőt teljes egészében vagy részben eltávolítjuk. Pontosan szimmetrikusan végezzük a műtétet, hogy kozmetikailag is jó eredményt érjünk el. Igen vékony, de nem felszívódó apró varratokkal egyesítjük a bőrt, melyeket körülbelül a műtétet követő 10. napon távolítunk el. Gyakran felmerül a kérdés, miért nem használunk felszívódó varróanyagot  a bőrvarratok behelyezésekor, így nem lenne szükséges a varratszedés. Tudni kell, hogy a felszívódó varróanyagok felületi alkalmazása esetén nagyobb a fertőzésveszély, illetve olyan kis bőrterületen történik a műtét, hogy ott nem kívánatos semmilyen szöveti reakció, mert kis mértékben ugyan, de megváltoztatja a szöveti „struktúrát”, ami a szemek körül nem ideális.  Varratszedésig a sebet védeni kell, ezért szigorúan védőgallér viselése szükséges. A műtéti területen a szőrt rövidre vágjuk, emiatt a kutyának „furcsa” tekintete lesz néhány hétig, de a szőr újranövése után minimálisan lesz csak észrevehető bármilyen változás. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert néha  felmerül  a  tulajdonosok részéről, hogy „megváltozik majd az állat arckifejezése” vagy nem a fajtájára lesz jellemző. Ez tehát nem így van, minimális változás lesz csak észrevehető, és ami a legfontosabb, megszűnik a szemgolyót ért folyamatos irritáció.

dr. Fenyves Ildikó

Amíg nálunk, embereknél az alsó és felső szemhéjunkon is vannak szempillák, addig a kutyáknál csak a felső szemhéjon találunk pillaszőröket. A macskákban pedig sem az alsó, sem a felső szemhéjon nincsen pillaszőr. Fiziológiás (normál) körülmények között ezek a szőrszálak a szőrtüszőkből nőnek ki, és szabályosan, azaz a szemtől kifelé irányulva helyeződnek. Kóros körülmények között előfordulhat, hogy e pillaszőrök a szemhéjak területén elhelyezkedő ún. Meibom mirigyekből nőnek ki (distichiasis, ectópiás cilium) vagy az is előfordulhat, hogy a szőrszálak a megfelelő területről szabályosan a szőrtüszőkből származnak, csak az irányulásuk rendellenes, vagy az adott bőrterület szabálytalansága miatt úgy irányulnak, hogy irritálják a szemet (trichiasis, orredő trichiasis/prominens orredő).

Nézzük kicsit részletesebben, mit jelentenek ezek a bonyolultnak tűnő orvosi kifejezések: distichiasis, trichiasis, ektópiás cílium?

Distichiasis

A distichiasis nevű kórkép azt jelenti, hogy a pillaszőr nem a szőrtüszőből, hanem a szemhéjszélen lévő Meibom mirigyből nő ki. A Meibom mirigyek normál körülmények között nem tartalmaznak szőrszálat, viszont nagyon fontos funkciójuk van: módosult faggyúmirigy lévén különböző zsír természetű anyagokat (lipideket, foszfolipideket) szekretálva a szemhéj szélét bevonják, így a könny „elfolyását/túlfolyását” akadályozzák meg, illetve ezen lipidek a könnyfilm legkülső rétegének összetevőjeként a könny túl gyors elpárolgását akadályozzák meg.  Ezek az apró, Meibom mirigyekből származó szőrszálak rendszerint a szaruhártya felé irányulva irritálják azt, kellemetlen szúró fájdalmat okozva. A fájdalom attól függ, hogy milyen vastag az adott szőrszál, illetve az adott egyed szaruhártyája menyire érzékeny. Ma már tudjuk, hogy bizonyos kutyafaják (főként a mopsz, bulldog, shi-tzu kutyafajták) szaruhártyája kevésbé érzékeny. Gyakran már mély komplikált fekéllyel kerülnek állatorvoshoz, mert sokkal diszkrétebb tüneteket mutatnak, mint más kutyafajták, így a tulajdonos is sokszor későn észleli a problémát. A fájdalom jele lehet az enyhe könnyezés, kipirult kötőhártya, erős hunyorgás.  Előfordulhat, hogy az állat folyamatosan zárva tartja a szemét. Előfordulhat azonban az is, hogy semmilyen tünet nem látható, gyakran tapasztaljuk ezt amerikai cocker spánielekben vagy uszkárokban. A kezelés lehetőségei a Cryoepilatio (fagyasztásos epiláció) műtéti leírásnál található.

Ektópiás cílium

Az ektópiás cílium vagy szőrszál hasonlóan a Meibom mirigyből ered, csak a szemhéj (legtöbbször a felső) belső területén a kötőhártyát átfúrva helyezkedik el, és szinte mindig erős hunyorgást, súlyos fájdalmat, gyakran szaruhártya fekélyt okoz.  A kifejezett tünetek ellenére gyakran sokáig rejtve marad, egyrészt mert az említett kötőhártya terület vizsgálata néha nehézkes, illetve megfelelő nagyítás (réslámpa biomikroszkóp vagy nagyítószemüveg) szükséges hozzá. Amennyiben megtaláljuk a „bűnös” szőrszálat, azt onnan el kell távolítani, ennek során a szőrtüsző és az azt körbevevő kötőhártya terület sebészi eltávolításra, kimetszésre kerül.

Trichiasis

A trichiasis, ahogyan a bevezetőben is megemlítésre került az a rendellenesség, amikor a normál helyről kinövő szőrszál hozzáér a szaruhártyához.  Legtöbbször ez a szemhéjak befelé fordulásakor, azaz entrópiumnál figyelhető meg, vagy úgynevezett prominens orredő esetén (például mopsz vagy pekingi fajtáknál), amikor a felemelkedő bőrredőn lévő szőrszálak elérik a szaruhártyát. Ilyenkor helytelen és nem elegendő a szőrszálak levágása, az alap betegséget kell orvosolnunk, így a bőr vagy a szemhéjak plasztikai műtétét kell elvégezni. Kezeletlen esetben a szaruhártyát folyamatosan irritáló szőrszálak súlyos szaruhártya fekélyhez vagy akár perforációhoz vezethetnek.

dr. Fenyves Ildikó

A mikroftalmia (kisebb szemgolyó) emberekben és állatokban egyaránt előforduló veleszületett megbetegedés.

Előfordulhat örökletesen (lásd az alább felsorolt kutyafajtákban), illetve az embrionális vagy magzati fejlődés során ért különböző behatásokra.

Ez utóbbira példa, amikor vemhes macskának gombás bőrbetegség miatt gombaölő szert adtak, és a kölykökben mikroftalmia alakult ki. A szem (és egyéb szervek) károsodását alapvetően az határozza meg, hogy a méhen belüli fejlődés mely szakaszában károsodik az embrió illetve a magzat. Az egészen korai behatások rendszerint az embrió pusztulását okozzák, a különböző szervek fejlődésének a stádiumában (úgynevezett embriógenezis során) ért behatás az adott szerv egészét érinti. Ilyen például a mikroftalmia, vagy ha a szemgolyó egyáltalán nem fejlődik ki. Ez utóbbit anoftalmiának nevezzük.

Látóképes-e a kisebb szemgolyó?

Diszkrét elváltozásnál, a szemgolyó kisebb, de az állat látóképes. Mivel azonban gyakran előfordulhat a mikroftalmusszal együtt szürkehályog vagy retina diszplázia, ezért a szem minden struktúrájának alapos vizsgálatára van szükség. A mikroftalmia Collie szembetegséghez is társulhat. Ha más szembetegséggel társul a mikroftalmia, gyakran súlyos látászavar vagy vakság tapasztalható.

Mely kutyafajtákban fordul elő a leggyakrabban a kisebb szemgolyó?

A mikroftalmia összességében ritkán elforduló betegség, többnyire az egyik szemet érinti. Egyes kutyafajtákban ez a kórkép örökletes. Ide tartozik az akita, az ausztrál juhászkutya, a Cavalier king charles spániel, Collie, a labrador retriever, a miniature schnauzer, a Sheltie.

Milyen szemészeti betegségektől kell elkülönítenünk a mikroftalmiát?

A kisebb szemgolyó az esetek többségében egyértelműen megállapítható az állatorvosi szemészeti vizsgálat során. Néhány esetben például a szem fájdalommal járó betegségeinél az állat a szemét reflexesen „visszahúzza”, amely előfordulhat a legtöbb kötőhártyát vagy szaruhártyát érintő kórképnél. Az ekkor vizsgált állat szemgolyója emiatt kisebbnek tűnhet. A szemészeti vizsgálat során, érzéstelenítésben történő vizsgálattal kizárható, hogy valójában kisebb-e a szemgolyó.

A szemgolyó továbbá megkisebbedhet, ha elkezd sorvadni, ezt phtisis bulbi-nak nevezzük, amely valamilyen korábbi gyulladásos kórkép miatt alakul ki fokozatosan. Ilyenkor a szemgolyó zsugorodik, a szaruhártya általában egyenetlen, átlátszatlan. Ez utóbbi szintén egyértelműen elkülöníthető a veleszületetten kisebb szemgolyótól.

Tenyészthető-e az az állat, amelynél mikroftalmia igazolható?

A mikroftalmiával rendelkező kutyák tenyésztése nem javasolt.

dr. Fenyves Ildikó