Az állatorvosi gyakorlatban is egyre inkább teret nyer kedvenceink szemfenék vizsgálata, amely nagyon fontos diagnosztikai módszert jelent a szemészeti és egyéb más betegségek esetében. A humán orvoslás terén Hermann Helmholtz, német orvos, fizikus végzett először ilyen vizsgálatot egy egyszerű szemtükörrel (oftalmoszkóp) és különböző szemlencsékkel. Hatalmas áttörést jelentett, hiszen addig csak boncolás útján tudták vizsgálni az emberi szervezet keringési rendszerét. Viszont ezzel a vizsgálómódszerrel az invazív módot elkerülve lehet a szervezet érrendszerének egy részletét vizsgálni.
A szemfenékvizsgálat menete
A vizsgálat elvégzése éber állapotban történik. Nincs szükség nyugtatásra vagy bódításra, mert nem okoz fájdalmat az állatnak. A vizsgálat előtt egy pupillatágító szemcseppet kell csepegtetni az állat szemébe, amely néhány órán keresztül biztosítja a pupilla tágítását. Így sokkal jobban vizsgálhatóvá válik az állat szemfeneke. Maga a vizsgálat nem egy hosszadalmas folyamat, de az állat vérmérséklete és kezelhetősége ezt befolyásolja. A vizsgálat befejeztével célszerű elkerülni az éles napfény bejutását az állat szemébe, mert a kitágult pupilla miatt érzékenyebb lehet a szeme. Ezért ajánlatos elkerülni a szabadban való sétálást a vizsgálat után, inkább zárt helyen legyen az állat pár órán keresztül.
Az ideghártyát praxisunkban digitális oftalmoszkóppal (szemtükör) nézzük meg. Ez az eszköz lehetővé teszi, hogy archiváljuk a szemfenékről készült képeket, így egy későbbi lelettel is össze lehet hasonlítani. Ha szemészeti szűrővizsgálat során végeztük el az oftalmoszkópos vizsgálatot, akkor az elkészült képeket a kiadott szűrővizsgálati igazoláson is feltüntetjük.
Mikor van szükség oftalmoszkópos szemfenékvizsgálatra?
Egészséges állat szemfenék/fundusvizsgálatát szűrővizsgálatok során szoktuk elvégezni. Ilyenkor vagy az általános állapotfelmérés (pl. időskori szűrővizsgálat során) vagy a tenyészállat illetve kölyökállat szemészeti szűrésének elvégzése a cél.
Beteg állatok fundusvizsgálatát elsősorban valamilyen szemészeti elváltozás (látászavar, látásvesztés, a szem belső nyomásának megemelkedése, enyhe fokú szürkehályog, szemet ért trauma) miatt végezzük el. De bizonyos esetekben a nem szemészeti eredetű betegség (pl. agyi nyomásfokozódás, magas vérnyomással járó kórképek, koponyát ért trauma) esetén is központi kérdés, hogy milyen állapotban van az állat retinája (ideghártyája).
Milyen képletek láthatóak az ideghártya oftalmoszkópos vizsgálata során?
A macskák és kutyák szemfenékvizsgálata során az ideghártya pigmentált régióját (ún. tapetumos fundus), nem pigmentált területét (ún. nem tapetumos fundus), a látóideget (papilla) és a retina érrendszerét vizsgáljuk. Az előbbi négy terület nagy változatosságot mutat, emiatt érdekes és ugyanakkor nehéz az oftalmoszkópia (szemtükrözés) szakterülete.
A tapetumos fundus nagyon sokféle színű lehet. A felnőtt állatokban leginkább a sárga és a zöld szín árnyalatait láthatjuk. A kölyökállatok retinája ennél halványabb, homogénebb, később többnyire lilás színűvé válik. Az állat 3-4 hónapos korában alakul csak ki az ideghártya végleges színe.
A papilla (látóidegfő) kutyában kerek vagy háromszöghöz hasonló (poligonális), és rendszerint a tapetumos és nem tapetumos fundus határán található. Macskák esetében kicsi, kör alakú, amely mindig a pigmentált fundus területén helyezkedik el.
A retina érhálózatának megvizsgálása nagyon lényeges mozzanat, ugyanis az itt lévő erek lényegében meghatározzák a látás képességét. Ugyanakkor az egész szervezet keringési viszonyáról is információt ad. Mivel az ideghártya egy meglehetősen oxigénigényes szövet, így az azt ellátó erek biztosítják a működéséhez szükséges oxigént.
dr. Fenyves Ildikó
