A SARD kifejezés az angol „sudden acquired retinal degeneration” szavakból származik, hirtelen alakul ki, mindkét szemet érinti és vakságot okoz. A kórkép csak kutyákban fordul elő. Sajnos az okot nem tudjuk pontosan, és egyelőre e kórkép megelőzésére/kezelésére nincsen lehetőség. A betegség hátterében feltételezhető hormonális egyensúlyzavar egyelőre pontosan nem tisztázott, hasonlóan nem nyert bizonyítást, hogy valamely autoimmun folyamatról lenne szó.
Hogyan lehet felismerni a betegséget, melyek a diagnózis lehetőségei?
A kutya komplex (szemfenékvizsgálatot magában foglaló) szemészeti vizsgálata, az elektroretinográfiás (ERG) vizsgálat, illetve az állat részletes belgyógyászati kivizsgálásával a betegség megállapítható. A szemészeti vizsgálat során azonban ki kell zárnunk több kórképet, ilyen a látóideg (nervus opticus) gyulladása (optic neuritis), illetve a retinaleválás.
Milyen szemtünetek észlelhetők?
A SARD esetén az állattartónak csak az tűnik fel, hogy a kutya nekimegy az őt körülvevő tárgyaknak, esetenként a gazda azt is észreveszi, hogy a kutya mindkét pupillája tág, és erős fényre sem húzódik össze. Érthetően e hirtelen tünetek igen rémisztőek. Az állat első szemészeti vizsgálata során az esetek legnagyobb részében a szemfenékvizsgálat eredménye negatív, tehát nincs látható eltérés. Emiatt fontos az úgynevezett elektroretinográfiás (ERG) vizsgálat, amely a retina, azaz az ideghártya kis fényérzékelő sejtjeinek a működését vizsgálja.
Mely nem szemészeti tünetek jellemzők e kórképre?
Alapvetően ritka kórképről van szó, amely középkorú, kissé kövér kutyákban, a fajtákat tekintve tacskóban illetve uszkárokban gyakoribb. Ezen állatok rendszerint többet isznak és vizelnek, és viszonylag kevés eleség adása mellett növekszik a súlyuk, illetve a vérvizsgálatuk alapján a mellékvesekéreg túlműködése igazolható, melyet hyperadrenocotricismusnak vagy Cushing-kórnak nevezünk.
dr. Fenyves Ildikó
