A szaruhártya több sejtrétegből felépülő szövete számos ok miatt károsodhat, amely minden esetben orvosi vizsgálatot igényel, még ha felületes sérülésről is van szó. Ennek oka egyrészt a felületes fekélyek esetén is jelentkező erős fájdalom, másrészt a fekély lehetséges mélyülése, amely, ha bekövetkezik és átszakad a szaruhártya, a szemgolyó gyakran visszafordíthatatlanul károsodik.
Milyen okok vezethetnek a szaruhártya fekély kialakulásához?
A szaruhártya felületes vagy mélyebb rétegeinek károsodása számos okból kialakulhat. Állatokban a leggyakoribb a sérülésből eredő szaruhártya fekély, illetve a különböző rendellenes szemhéjállások miatt (például entrópium) kialakuló szaruhártya fekély. Szárazszem-betegségnél a szaruhártyát védő könnyfilm réteg mennyiségi és minőségi megváltozása miatt szintén előfordulhat e kórkép. Idősebb állatokban, főként kutyákban a szemhéjakon előforduló szövetszaporulatok, daganatok folyamatosan irritációt, fekélyt okozhatnak. Macskák Herpesz vírusfertőzésénél is gyakran láthatjuk a szaruhártya ilyen típusú elváltozását, gyakran az egyéb tünetek mellett. A szaruhártya fekély oktana tehát rendkívül komplex, és minden esetben meg kell keresnünk a kiváltó okot, és e szerint meghatározni a helyes kezelést. Ennélfogva nem csak magát a fekélyt kell kezelnünk, hanem a háttérben álló elváltozást is orvosolni kell, így szemhéjállási rendellenességnél szemhéjkorrekciót kell végezni, a szárazszem-betegségnél azt kezelni kell, a szemhéjdaganatot műtéti úton kell ellátni stb.
Milyen tünetek tapasztalhatók szaruhártya fekélynél?
A szaruhártya felszíni sejtrétegeinek igen gazdag idegellátása miatt a felületet érintő irritáció, a felületes fekély is rendkívül fájdalmas. Gyakran fájdalmasabb, mint a mélyebb réteget érintő elváltozások. Ezt mi, emberek is észlelhetjük, ha például por, homok vagy szempilla kerül a szemünkbe.
Az állat hunyorog, kerüli a fényt, dörzsöli a szemét és a szemfelszínen, illetve a kötőhártyán váladék figyelhető meg. A szem, szemkörnyék kipirul, a dörzsölés miatt a szemhéjak is megduzzadhatnak. Az állatorvosi vizsgálat során megfelelő nagyító eszközzel megvizsgáljuk a szaruhártya felületét, meghatározzuk a fekély mélységét. Azt, hogy a fekély a szaruhártya mely rétegeit érinti az úgynevezett fluoreszcein próbával állapítjuk meg, amikor egy kis fluoreszcein festékkel impregnált papírcsíkot érintünk a szemfelszínhez. A kioldódó festékanyag normál körülmények között nem festi meg a szaruhártya ép felszínét, míg a mélyebb szövetekhez a festék hozzákötődik. Ezzel a teszttel meghatározhatjuk a fekély kiterjedését.
Miért kell minden esetben szigorúan kezelni a szaruhártya fekélyt?
Amennyiben a szaruhártya felszíni hámsejtjei megsérülnek (enyhe trauma hatására is bekövetkezhet), szabad út nyílik a különböző fehérjebontó enzimeket termelő kórokozóknak, amelyek tovább károsítják a mélyebb sejtréteget, mintegy „feloldva” azt. Az így kialakuló fekélyt „olvadó” fekélynek is nevezzük, melynél a kezdetben felületi sérülés nagyon gyorsan tovább terjedhet. Bizonyos kutyafajtákban igen gyakran találkozunk ezzel a tünettel. Ilyenek a francia bulldog, mopsz, Shih tzu, Yorkshire terrier. Állatoknál azt is figyelembe kell vennünk, hogy a fájdalom miatt dörzsölhetik, vakarhatják a szemüket, ezzel további sérülést, úgynevezett „self traumát” okozhatnak.
Melyek a kezelés lehetőségei?
A felületes elváltozásokat gyógyszeresen kezeljük különböző szemcseppekkel, szemgélekkel, a szaruhártya regenerációját támogató készítményekkel. Igen gyakran használunk az állat saját véréből elkészített szérumot, amelyet a szembe cseppentve a gyógyulást elősegítve igen jótékony hatású, mivel az előbb említett úgynevezett fehérjebontó enzimek nagy részét a szérum inaktiválja. Mély fekélyek esetében vagy nagyon intenzív kezelést és gyakori ellenőrzést javaslunk, vagy az elváltozástól függően a sebészi ellátást kell választanunk.
A szaruhártya fekélyek műtéti ellátása című tájékoztatóban foglaltuk össze a műtéti ellátás lehetőségeit.
dr. Fenyves Ildikó
Szemünk az arckoponya csontok által létrehozott gödörben (orbita) foglal helyet. A csontos alap és a szemgolyó között lágyszövetek helyezkednek el, melyek védik, kipárnázzák a szemgolyó mögötti területet.
A lágyszövetek gyulladását szaknyelven orbitális cellulitisznek nevezzük. Előrehaladottabb stádiumban, ebből a diffúz gyulladásos formából kialakulhat egy súlyosabb, lokalizáltabb forma, melynek során a szem mögötti területen (retrobulbárisan) tályog alakul ki.A két stádium a klinikai tünetek súlyossága és a retrobulbáris tályog körülírtabb elhelyezkedése alapján különíthető el. Mint kutya szembetegség, és mint macska szembetegség formájában is találkozhatunk ezekkel a kórképekkel.
Mi a retrobulbáris tályog / orbitális cellulitisz kialakulásának oka?
A gyulladás keletkezésének háttere bakteriális eredetű, melynek kiindító oka sok esetben nem felderített.
Gyakori a hátsó zápfogak környékén az ínybe ékelődött idegentest, mely a szemgödör irányába felfelé fúródva okoz fertőzést.
A szemgolyó közelében elhelyezkedő egyéb területről is származhat gyulladás. Többek közt például u.n. zygomatikus nyálmirigy- és a hátsó foggyökerek gyulladása is ráterjedhet a szem mögötti területekre.
A fent említetteken kívül véráram útján történő terjedés eredményeként, akár a szervezet más területén jelen lévő bakteriális gyulladásnak is lehet következménye orbitális cellulitisz / retrobulbáris tályog.
Milyen tüneteket észlelhetünk retrobulbáris tályog esetén?
A tünetek szembetűnőek, hiszen az állat szeme „kidülled”, nagyobbnak tűnik (exopthalmus). Amennyiben ezen tünetek észlelhetők, mihamarabb javasolt állatorvos-szemész felkeresése. A szemkörüli szövetek duzzadtak, kipirultak. A kutya vagy macska sokszor étvágytalan és lázas, a száját nem engedi kinyitni, nem szívesen rág. Jellemző lehet még könnyezés és az állat pislogóhártyájának, másnéven harmadik szemhéjának előesése is.
Hogyan diagnosztizáljuk és kezeljük a retrobulbáris tályogot?
Sok esetben az állatorvos-szemész már a fizikális vizsgálat során megtalálja a hátsó zápfogak környékén lévő duzzanatot, beékelődött idegentestet, vagy az általa létrehozott sérülést.
Biztos diagnózist állíthatunk fel a szemgödör ultrahangos vizsgálatával, amikor az érintett területet pontosan lokalizáljuk, méretét meghatározzuk. A felvétel archiválásával a további ellenőrző vizsgálatok során összehasonlíthatjuk a folyamat javulását, esetleg romlását.
A gyógykezelés során a gennyes váladék elfolyását biztosítjuk, amelyet leggyakrabban a szájüreg felőli feltárással tudunk elérni. Ehhez a beavatkozáshoz rövid ideig tartó bódításra van szükség.
A váladékból mikrobiológiai vizsgálat segítségével meghatározhatjuk a fertőzést okozó baktérium csoportokat, így célzott antibiotikum kezeléssel gyors gyógyulás érhető el általában már a terápia megkezdését követő 24-72 órán belül.
A szisztémás és helyi antibiotikum kezelés mellett fájdalomcsillapítás, valamint a gyógyulási időszakra vonatkozóan, a könnyebb rágás érdekében lágyabb konzisztenciájú táplálék etetése javasolt.
dr. Fenyves Ildikó és Rózsa Gabriella
Kórkép neve:
orbitális cellulitisz és az abból következő retrobulbáris tályog
Elterjedése:
nem ritka
Érintett állatfajok és fajták:
kutya és macska, bármely életkorban. A rövid orrú u.n. brachycephal kutyák és macskák, pl: mopsz, perzsa, anatómiai adottságaiknak köszönhetően (zápfogak-szemgödör távolság) hajlamosabbak lehetnek.
Genetikai öröklődésű-e: szűrhető-e:
nem
Diagnosztika:
fizikális és ultrahangos vizsgálat alapján.
Kezelhető-e:
igen. Jó prognózisú bántalom.
Mi történik a szemben az ideghártya leválásakor vagy „retinavérzésnél”?
A szem ideghártyája az emberi és az állati szervezet egyik legérzékenyebb szövete, rövid ideig tartó ér illetve oxigénellátási zavar visszafordíthatatlan károsodáshoz vezethet.
A retina leválásakor a szemgolyó hátulsó szegmensét „bélelő” több rétegből álló ideghártya rétegei elválnak egymástól, megszűnik a retina mögött lévő érhártya vagy chorioidea rétege és az ideghártya közötti kapcsolat, ennélfogva a retina úgynevezett fotoreceptor rétege károsodik. Az ideghártya leválhat kisebb területen, állatoknál ez akár észrevétlen maradhat, vagy nagyobb területen is, amikor rövid idő alatt hirtelen megvakulhat az állat.
A „retinavérzés” szintén a látást veszélyeztető állapot, amikor a retina rétegeiben felületesen vagy mélyen vérzés keletkezik. Az ideghártya „előtt” vagy „mögött” is kialakulhat vérzés, ilyenkor a retina érhártya vagy üvegtest felöli területén alakul ki kisebb vagy nagyobb vérzés.
Milyen okok vezethetnek a retinaleváláshoz vagy retinavérzéshez?
Mindkét állapot kialakulhat egy már meglévő szembetegség következményeként, vagy gyakran valamilyen egyéb, az egész szervezetet érintő úgynevezett szisztémás betegség résztüneteként. Lencse luxáció, azaz a szemlencse elmozdulása esetén, ha az az elülső szemcsarnok felé mozdul, az üvegtest is előre mozdulhat és következményesen leválhat a retina.
Nem csak a fejet, hanem a testet ért trauma például autóbaleset, magasról való leesés következményeként is kialakulhat az ideghártya kisebb-nagyobb területén leválás vagy akár vérzés. Kutyák és macskák fertőző betegségei, például macskák fertőző hashártya gyulladása (FIP), vagy kutyák szopornyica fertőzése is okozhatja többek között a fenti tünetek kialakulását.
Az ideghártya vérzésének egyik leggyakoribb oka a macskáknál gyakran különböző betegségek következményeként kialakuló magas vérnyomás. Ilyen betegségek az idült veseelégtelenség vagy a macskák pajzsmirigy túlműködése.
Hogyan vizsgáljuk a retina leválást?
Az állat részletes neurológiai és szemészeti vizsgálatán túl, retinaleválás vagy vérzés gyanújakor oftalmoszkópos (szemfenékvizsgálat) és szemészeti ultrahangvizsgálatot végzünk az elváltozás pontos meghatározására. Az első lépés, hogy mihamarabb feltárjuk a háttér okot, és elkezdjük az állat célzott kezelését.
Hogyan kezelhető a retinaleválás?
Ha kiderítettük, hogy mi áll a tünetek hátterében, az alapok kezelésével az esetek egy részében megszűnhetnek a szemészeti tünetek. Példa erre a macskák pajzsmirigy túlműködése: ha a pajzsmirigy funkcióját gyógyszeresen, vagy sebészi úton helyreállítjuk, azaz kezeljük az alapokot, a magas vérnyomás rendeződésével a szemtünetek is javulnak, szerencsés esetben megszűnnek. Sok esetben azonban vagy a háttérbetegség nem gyógyítható (például idült veseelégtelenség) vagy a már kialakult szemészeti következmény olyan fokú, hogy nem tudjuk a látás romlását vagy elvesztését megakadályozni.
dr. Fenyves Ildikó
Mit jelent a retina atrófia (PRA) kifejezés?
A retina atrófia, a PRA, a szem ideghártyájának (retinájának) úgynevezett degeneratív, öröklődő betegsége, amely előbb vagy utóbb vaksághoz vezet. Kutyákban és macskákban is előfordul. Az elsőként leírt veleszületett szembetegségek közé tartozik: 1911-ben gordon szetterekben figyelték meg először ezt a kórképet. Azóta több mint ötven kutyafajtában vált részleteiben is ismertté e betegség, annak fejlődésmenete és fajtabeli tulajdonságai. Ez utóbbit azért fontos hangsúlyozni, mert az egyes kutyafajtákban fajtára jellemző módon és korban jelentkeznek az első tünetek, illetve a betegség lefolyása is különböző. Régebben e szerint történt a PRA klasszifikációja, miszerint megkülönböztetünk fiatal életkorban jelentkező és gyors lefolyású, illetve idősebb korban előforduló lassú lefolyású kórformát.
A betegség felosztása, a jelenlegi megközelítésben más módon történik: főképpen az ideghártyát alkotó úgynevezett fotoreceptorok elváltozása alapján.
A retina atrófia ahogyan a nevében is benne van, az ideghártyát alkotó csapok és pálcikák, az úgynevezett fotoreceptorok atrófiája, azaz sorvadása, amely kifejezés azonban nem teljesen pontos, inkább degenerációt helyes használni. Összefoglalva, tehát ezen fotoreceptorok vagy nem fejlődnek megfelelően (ezt nevezzük diszpláziának), vagy normális fejlődést követően degenerálódnak.
E kétféle „hibás működés“ határozza meg , hogy mely életszakaszban alakulnak ki a betegségre jellemző tünetek, azaz mikor veszi észre a tulajdonos, hogy a kutya vagy a macska nem lát jól.
Az előbbi esetén, amelyre a diszplázia szót használtuk, már korán jelentkeznek a tünetek, utóbbi esetén (atrófia) ahol megfelelő a fejlődés, de később ezek a receptorok károsodnak, későbbi életszakaszban alakulnak ki a tünetek.
Milyen tüneteket vesz észre a kutyatulajdonos?
A kutyák látóképességét a mindennapokban nehéz megítélni, főleg a kutya tartási helyén, ahol biztonsággal és a megszokott környezetében mozog. Tudjuk, hogy a kutyák szaglása és hallása mennyire kifinomult, és diszkrét látáskárosodást nehezen vesz észre a tulajdonos. Gyakran az első feltűnő jel lehet, ha tágabb a kutya pupillája, és „fényesebb“ a szeme. Ez azért van, mert a PRA szembetegségnél, a szem ideghártyájának a pigmentált része, amit latinul tapetum lucidumnak vagy tapetumos fundusnak hívunk, hyperreflektív lesz, egyszerűen fogalmazva jobban csillog, fényesebb. A tapetum lucidum kifejezés latinul fénylő kárpitot jelent, innen kapta a retina ezen része a nevét. Talán sokan nem is tudják, hogy ezt látjuk, ha az autó reflektorába belenéz egy szembejövő macska vagy kutya, nos a tapetum lucidumot látjuk ez esetben, ez a fényes réteg, ami hirtelen egy-egy pillanatra felvillan előttünk.
Szintén feltűnhet a tulajdonosnak, hogy félhomályban a kutya rosszabbul tájékozódik, nappal jól lát, de estefelé már bizonytalanul közlekedik, főleg a nem megszokott környezetben. A súlyos látásromlást már egyértelműen észreveszi a tulajdonos, a betegség előrehaladott stádiumában teljes vakság jelentkezik sajnos mindkét szemen.
Egyéb objektívebb tünetek felismerése és a betegség diagnosztizálása már állatorvosi feladat.
Mit vizsgál az állatorvos?
A retina atrófia betegséget többféleképpen lehet vizsgálni. Szemfenékvizsgálattal jellegzetes tünetei vannak e betegségnek, az ideghártya erei elvékonyodnak, súlyosabb esetben teljesen eltűnnek, a korábban említett tapetum lucidum területe hyperreflektív, azaz fényesebb, és a látóideg degenerációja látható. A szemfenék vagy fundusvizsgálattal tehát magát a betegséget állapítjuk meg. Ha azzal a céllal történik a vizsgálat, hogy megtudjuk, hordozza-e a PRA kialakulásáért felelős gént a kutya vagy macska, genetikai vizsgálatot szükséges végezni, amely már Magyarországon is elérhető.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Egy fiatalon tenyésztésbe vett kutya szemfenékvizsgálata alapján lehet, hogy mentes minősítést kap, de ezzel a vizsgálattal az aktuális állapotot látjuk, lehetséges, hogy terhelt a kutya, csak még nem láthatók a szemfenékvizsgálattal erre utaló jelek, de az is lehet, hogy csak a betegség kialakulásáért felelős gént hordozza, tehát ő maga nem lesz beteg, de utódai között előfordulhat a PRA (természetesen akkor, ha a kan kutya szintén hordozó). Ezt a típusú öröklésmenetet nevezzük autoszómális recesszív öröklésmenetnek, azaz nem nemhez kötötten. Úgy öröklődik a betegség, hogy két hordozó kutya párosításából kb 25% eséllyel jelentkezik maga a betegség, és 50% az esélye a hordozóságnak. Egy kivételt ismerünk ez alól: a husky és samoyed kutyafajtában X kromoszómához kötötten öröklődik a PRA.
Érdemes megemlíteni a szürkehályog és a PRA együttes előfordulását. Ma még vitatott, hogy két teljesen külön fejlődő szembetegségről van-e szó. Egyes kutyafajtákban gyakrabban jelentkezik a betegség viszonylag későbbi szakaszában szürkehályog, amely önmagában teljes vaksághoz vezethet. Nagyon fontos a pontos diagnózis felállítása, azokban az esetekben ahol retina atrófia és szürkehályog is jelen van. Mivel ha előzetes retinavizsgálat nélkül történik a szürkehályog műtét, a kutya az operáció után sem fog látni. Nehezíti a helyzetet, hogy a retina vizsgálata cataracta (szürkehályog) esetén szemfenékvizsgáló műszerekkel nem lehetséges, hiszen a teljesen homályos szemlencsétől nem lehet látni az ideghártyát. Ez esetben egyéb vizsgáló módszerek, például szemészeti ultrahangvizsgálat illetve ERG vizsgálat alkalmazása javasolt.
Mely fajták a leginkább érintettek?
Számos kutyafajtában bizonyítottan örökletes jelleget mutat ez a szembetegség. Ma már tudjuk, hogy a PRA nagyon sok fajtában előforduló kórkép, nemcsak az uszkárok betegsége. Bár tény, hogy a toy és miniatűr uszkárokban nagyobb a betegség előfordulása, megemlítendő a gyakoriságot tekintve az angol és amerikai cocker spániel, a labrador retriever, gordon szetter, skót juhászkutya, ausztrál juhászkutya.
Melyek a gyógyítás és megelőzés lehetőségei?
Sajnos a fentiekből adódóan genetikailag determinált betegségről lévén szó, nem lehetséges megakadályozni a betegség kifejlődését, ha a kutya hordozza a PRA kialakulásáért felelős gént úgynevezett homozigóta (aa) formában. Tanácsos lenne minél több kutyafajtában szemfenékvizsgálatot és genetikai szűrést végezni. Gyógyítani tehát a már kialakult betegséget a jelenlegi ismereteink szerint nem lehet. Egyes vizsgálatok alapján a tünetek súlyosbodása és a betegség lefolyása lassítható antioxidáns táplálékkiegészítők adásával, azonban több felmérés ezek hatásosságát megcáfolja.
dr. Fenyves Ildikó
