Blog

A szemben található ideghártya (retina) mind az emberi, mind az állati szervezet egyik legérzékenyebb szövete. Kis ideig tartó ér, ill. oxigén ellátási zavarának következtében, akár visszafordíthatatlan mértékben károsodhat.

Az ideghártya (retina) leválás, vérzés kialakulása és lefolyása

A leválás során a retina több rétege elválik egymástól, amelyek a szemgolyó hátulsó részét fedték be. Ezzel az érhártya (chorioidea) és az ideghártya közti kapcsolat megszakad, így a retina fotoreceptor rétege károsodik. A leválás kisebb területet is érinthet csak, állatoknál ez akár észrevétlen is maradhat. Amennyiben nagyobb területen jelentkezik a leválás, akkor rövid időn belül az állat hirtelen megvakulhat

Retinavérzés során az ideghártya rétegeiben felületesen vagy mélyen vérzés jön létre, amely szintén a látást veszélyeztető állapot. Nem csak a retina rétegeiben alakulhat ki kisebb-nagyobb vérzés, hanem maga az ideghártya előtt (az üvegtest felől) vagy mögött (az érhártya felől) is.

Az ideghártya (retina) leválás ill. vérzés okai

Mindkét kóros állapot kialakulhat egy már meglévő szembetegség következményeként, vagy gyakran valamilyen más, az egész szervezetet érintő (szisztémás) betegség résztüneteként.

Lencse luxáció (szemlencse elmozdulása) során, ha az elülső szemcsarnok felé mozdul el a szemlencse, akkor ennek következtében az üvegtest is előre mozdulhat, és a retina leválhat.

A fejet, sőt akár a testet ért trauma (pl.: autóbaleset, magasról való leesés) miatt is kialakulhat az ideghártya kisebb-nagyobb területén történő leválása vagy vérzése.

Fertőző betegségek is okozhatják ezt a szembetegséget, mint például a macskák fertőző hashártya gyulladása (FIP) vagy a kutyák szopornyica fertőzése.

Az ideghártya vérzések egyik leggyakoribb oka a macskáknál gyakran különböző betegségek következményeként létrejövő magas vérnyomás. Ilyen betegség pl. az idült veseelégtelenség vagy a pajzsmirigy túlműködése.

Az ideghártya (a retina) leválás diagnosztikája

Az ideghártya leválás vagy vérzés gyanúja esetén az alapos idegrendszeri és szemészeti vizsgálaton kívül, oftalmoszkópos (szemfenék-vizsgálat) és szemészeti ultrahangvizsgálatot is elvégzünk, hogy pontosan meghatározzuk az elváltozást.

Ilyenkor az első teendőnk, hogy minél rövidebb idő alatt megállapítsuk a háttérokot és ennek tudatában megkezdjük az állat célzott kezelését.

Az ideghártya (retina) leválás kezelése

Amennyiben megállapítottuk a tüneteket okozó alap okot, a kezelésével az esetek bizonyos részében megszüntethető a szemészeti tünet.

Például a macskák pajzsmirigy túlműködése esetén, ha az alapokot, tehát a pajzsmirigy funkcióját gyógyszeres vagy sebészi úton helyrehozzuk, akkor a szemtünetek is javulnak (akár meg is szűnhetnek) a magas vérnyomás rendeződésével.

Ugyanakkor számos esetben már a háttérben lévő betegség nem gyógyítható (pl. idült veseelégtelenség) vagy a kialakult szemészeti elváltozás már olyan mértékű, hogy nem lehet megakadályozni a látás romlását, rosszabb esetben az elvesztését.

dr. Fenyves Ildikó

A retina leválás, vérzés állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve:
Retina (ideghártya) leválás, vérzés

Érintett állatok:
Kutya, macska.

Genetikai öröklődés:
A betegség nem mutat genetikai öröklődést.

Szűrhető:
A betegség nem szűrhető.

Diagnosztika:
Alapos neurológiai és szemészeti vizsgálat + oftalmoszkópos és szemészeti ultrahangvizsgálat.

Kezelés:
A betegség többnyire műtéti úton kezelhető, a  háttér októl függően.

Megelőzés:
A betegség nem megelőzhető.

Megelőző oltás:
A betegség ellen nem létezik védőoltás.

A PRA (Progresszív retina atrófia) egy öröklődő szembetegség

A progresszív retina atrófia (PRA) egy olyan genetikai öröklődésű szembetegség, amely az ideghártya (retina) elfajulásos (degeneratív) károsodásával jár. Ez az elváltozás az ideghártya fényérzékelő sejtjeit (fotoreceptorok), a csapokat és a pálcikákat érinti, amelyek a betegség során degenerálódnak, sorvadnak. Ezzel az állat látóképessége fokozatosan csökken, addig, amíg teljesen el nem veszti a látását. Ez a betegség egyaránt érinti a kutyákat és a macskákat.

1911-ben figyelték meg először ezt a szemészeti kórképet Gordon szetterekben. Az első megfigyelések óta már több mint 50 másik kutyafajtában is leírták ezt a betegséget fejlődésmenetével és fajtabeli jellemzőivel együtt. Ezért a kórkép vizsgálatánál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy milyen kutyafajtáról van szó, mert minden fajtában eltérő korban jelentkeznek az első tünetek és más a betegség lefolyása.

A PRA-t ma már a fotoreceptorok elváltozásai alapján osztályozzák. Az egyik típusa az ún. retina diszplázia, amikor ezek a fényérzékelő sejtek nem fejlődnek ki megfelelően, így már az állat fiatal korában kezdődnek a látásromlás tünetei. A másik típusa pedig a tényleges atrófia, amely során a receptorok megfelelő módon fejlődnek, viszont egy későbbi korban kezdenek el fokozatosan károsodni. Ily módon a látóképesség romlása is csak idősebb korban jelentkezik.

A PRA (Progresszív retina atrófia) tünetei és lefolyása

A tulajdonos számára a kezdődő retina atrófia jeleit nehéz felismerni, amikor még nem szembetűnő a látóképesség csökkenése. Ugyanis a kutyák a megszokott tartási helyükön és környezetükben biztonsággal mozognak, ahol eleinte fel sem tűnik, hogy valamilyen probléma lenne a kutya látásával. Ezen kívül sokkal fejlettebb hallással és szaglással is rendelkeznek, amelyek segítségével a kezdeti látáskárosodást jól kompenzálják. Amikor már előrehaladottabb állapotban van a betegség, a tulajdonos számára is észlelhető eltéréseket mutat az állat. Például nappal jól tájékozódik kedvencünk, de estefelé, félhomályban már rosszul lát, bizonytalanul mozog. Ha már nagyon előrehaladott szakaszban van a fotoreceptorok károsodása, akkor már a két szemen a teljes vakság jelentkezik.

Számos esetben látványos elváltozást is tapasztalhatunk a betegség meglétekor. Ilyen tünet a tágabb pupilla és a fényesebb, ,,csillogóbb” szem. Ennek hátterében az ideghártya pigmentált részének (tapetumos fundus; latinul tapetum lucidum, amely fénylő kárpitot jelent) hyperreflektivitása áll, amikor erőteljesebben csillog, fényesebb ez a rész. Pl. ha az autó bekapcsolt reflektorába belenéz egy macska v. kutya, akkor ezt a felvillanó tapetum lucidumot látjuk a szemükben.

A PRA (Progresszív retina atrófia) öröklődése

Sok kutyafajtában kimutatták már e betegség örökletes jellegét. A leggyakrabban érintett fajták a toy és miniatűr uszkárok, angol és amerikai cocker spánielek, labrador retrieverek, Gordon szetterek, skót juhászkutyák és az ausztrál juhászkutyák (Aussie). Ez a szembetegség testi kromoszómához kötötten (másnéven autoszomális), recesszív módon öröklődik a különböző kutyafajtákban. Ez alól kivétel a husky és a szamojéd fajta, ugyanis bennük nemi (X) kromoszómához kötötten öröklődik a PRA. A recesszív öröklésmenetet jellemzi, hogyha két olyan egyedet párosítunk, amelyek a betegséget okozó gént hordozzák, akkor a születendő utódokban 25% eséllyel jelenhet meg a betegség illetve 50% eséllyel lehetnek ők maguk is hordozók. Emiatt nagyon fontos, hogy a tenyészteni kívánt egyedeket mindenképpen szűrővizsgálatnak kell alávetni.

A PRA (Progresszív retina atrófia) felismerése és diagnosztikája

Napjainkban már hazánkban is elérhető a genetikai vizsgálat, amely segítségével megállapítható, hogy hordozza-e a kutya vagy a macska a PRA kialakulásáért felelős gént. Így már azelőtt kimutatható az állat e betegséggel való terheltsége, mielőtt a tünetek kialakulnának. Amikor már a kezdődő tünetek jelentkeznek, a betegség diagnosztizálása szemfenék (oftalmoszkópos)- vizsgálattal is igazolható. A vizsgálat során PRA esetén a retina (ideghártya) ereinek elvékonyodása (előrehaladottabb esetben akár a teljes eltűnésük tapasztalható), a tapetum lucidum hyperreflektív, fényesebb területe valamint a látóideg degenerációja látható.

A szemfenék-vizsgálat elvégzése során, ha negatív eredmény kapunk (tehát nem láthatóak a PRA tünetei), még nem jelenti azt, hogy erre a betegségre nézve az adott egyed mentes. Egy oftalmoszkópos vizsgálat során mindig az aktuális állapotot látjuk, így negatív vizsgálat esetén lehet, hogy az állat terhelt a betegség génjével, csak még korai stádiumában van a kórkép lefolyásának, és ilyenkor még nem látszanak a jellemző tünetek.

Ezen kívül fontos még megemlíteni a szürkehályog (cataracta) és a PRA együttes előfordulását is. Napjainkban még nem tisztázott, hogy e két szembetegség külön vagy együtt fejlődik-e. Ugyanis bizonyos kutyafajtákban a retina atrófia későbbi stádiumában többnyire szürkehályog is kialakul. Ilyen esetekben nagyon fontos tisztázni, hogy milyen állapotban van a retina, mert ha az ideghártya érintett a PRA nevű betegségben, akkor hiába végzik el az elhomályosodott szemlencse eltávolítását és a műlencse beültetését, az állat továbbra sem fog látni. Ilyen esetekben szükséges elvégezni az ERG (elektroretinográfiai) vizsgálatot illetve a szemészeti ultrahangvizsgálatot, hogy megvizsgáljuk az ideghártya állapotát. Ugyanis egy elhomályosodott, szürkehályogos szemlencsén keresztül nem lehet elvégezni a szemfenék-vizsgálatot, mivel nem látszik a retina.

A PRA (Progresszív retina atrófia) megelőzése és kezelése

Sajnos a homozigóta (aa) formában érintett egyedeknél, amelyek mind a két szülőtől örökölték a betegséget hordozó gént, nem lehet megakadályozni a szembetegség kifejlődését. Meggyógyítani ezt a betegséget mai ismereteink szerint nem lehet. Bizonyos kutatások szerint a kórkép lefolyását és a tünetek súlyosbodását lassítani lehet antioxidáns táplálékkiegészítők adásával, viszont számos vizsgálat tagadja ezeknek a készítményeknek a hatásosságát.

dr. Fenyves Ildikó

A progresszív retina atrófia állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve:
PRA (Progresszív retina atrófia)

Érintett állatok:
Kutya, macska.

Genetikai öröklődés:
A betegség genetikai öröklődést mutat (a legtöbb kutyafajtában autoszomális recesszív öröklődésű, kiv.: husky és szamojéd, amelyekben X kromoszómához kötött).

Szűrhető:
A betegség elsősorban genetikai vizsgálattal szűrhető, de szemfenék-vizsgálattal is lehet a kialakult elváltozásokat vizsgálni.

Diagnosztika:
Szemfenék-vizsgálat, szemészeti ultrahang, ERG (elektroretinográfiás) vizsgálat.

Kezelés:
A betegség nem kezelhető.

Megelőzés:
A betegség nem megelőzhető.

Megelőző oltás:
A betegség ellen nem létezik védőoltás.

Mi az a SARDS ? 

A SARDS a – Sudden Acquired Retinal Degeneration Syndrome rövidítése, mely magyarra fordítva hirtelen szerzett retina degenerációs szindróma.

A SARDS a kutyák körében egy súlyos, jelenleg gyógyíthatatlan vakságot okozó betegség, amely hirtelen jelentkezik. A betegség legfőbb jellemzője a fotoreceptorok működésének elvesztése, amely elektroretinogram (ERG) vizsgálattal igazolható. A szemfenék kezdetben normálisnak tűnik, és semmilyen morfológiai elváltozás nem észlelhető szemészetileg. A SARDS-os kutyák pupillái tág állásúak, és csak lassan reagálnak a normál fényre, piros fényre egyáltalán nem, kékre viszont tökéletesen. A beteg kutyák többsége közepes-, kistestű középkorú szuka. A kórkép gyakrabban jelentkezik a téli hónapokban, és általában testtömeg gyarapodás, megnövekedett étvágy, sok ivás, sok pisilés előzi meg. Emellett gyakran társul hozzá egyéb endokrinológiai, vagy immunmediált betegség, mint például Cushing-kór, szubklinikai májbetegség.

A SARDS-ot okozó főbb tényezők közé tartozik a genetikai hajlam, mivel például a tacskó és a törpe schnauzer fajtákban magasabb előfordulás figyelhető meg.

A vakság mellett több kutatás igazolja, hogy a beteg kutyák egy része a szaglását is elveszti, azonban az összefüggést még vizsgálják. A betegség fájdalommal nem jár, azonban a retina fotoreceptorainak pusztulása során felszabaduló anyagok hatására szürkehályog alakulhat ki az állat élete során.

A SARDS patogenezise ismeretlen, de neuroendokrin és autoimmun mechanizmusokkal hozzák összefüggésbe. A SARDS-ra jellemző kezelési módszerek ellentmondásosak, és a kutyák látásvesztésének megelőzésére javasolt terápiák vitatottak.

Néhány szemész állatorvos immunszupresszív terápiát javasol, akár szisztémásan, vagy a retina közelébe fecskendezett gyulladáscsökkentő injekció adásával.

Az autoimmun retinopátiák kutatására irányuló kezdeményezések ellenére a SARDS-ot a hagyományos immunoszupresszív kezelések nem gyógyítják hatékonyan, javulás legjobb esetben is csak néhány hónapig érhető el.

A SARDS egy jelenleg is intenzíven kutatott, egyelőre gyógyíthatatlan kórkép.

Mi az az IMR? 

Az immunmediál retinitis (IMR) egy a SARDS-hoz nagyon hasonló kórkép, mely relatíve hirtelen kialakuló vaksággal jár szintén. A látás elvesztését megelőzheti farkasvakság, félhomályban történő rosszabb tájékozódás, néhány hónappal korábban is akár. Az IMR-ben szenvedő kutyák ERG vizsgálati eredményei lehetnek normálisak, csökkentek vagy éppen fokozottak. A szemészeti vizsgálat során a kutyák vakok, azonban erős fényre még reagálhatnak pislogással. Az IMR patogenezise szintén ismeretlen, a vizsgált kutyák többsége teljesen egészséges fizikailag, és a vérlaborban sem látunk eltérést. Néhány esetben leírtak daganatos vagy neurológiai társbetegséget. Kezelés szempontjából hosszantartó antibiotikum és glükokortikoid terápiát javasolnak egyes szemész állatorvosok.

Azonban a mai napig vitatott, hogy a SARDS és az IMR két külön betegség, vagy egy azon betegség különböző kórlefolyással. Amíg mindkét kórkép kialakulásának oka ismeretlen, addig nem is tudjuk elkülöníteni őket biztosan.

Klinikánkon az ERG vizsgálatot követően az immunszupresszív kezelések közül az intravitrealis (a szemgolyóba közvetlenül beadott) gyulladáscsökkentő injekciós terápiát is végezzük. Az injekció hatására néhány kutyának ideiglenesen visszatért a látása, azonban legjobb esetben is csak 6-8 hónapra. 

Az injekció mellékhatásaként a SARDS/ IMR-ben szenvedő állatokban amúgy is kialakuló szürkehályog kialakulása felgyorsulhat.

A fenti kórképek diagnosztizálást

követően mindenképpen javasolt endokrinológiai, belgyógyászati kivizsgálás, például vérlabor, hasi ultrahangos vizsgálat, vagy hormon vizsgálatok.

Összefoglalva a fenti kórképek a mai napig gyógyíthatatlanok, kezelésükre világszerte több módszer és elmélet létezik, azonban egyik sem tudja a vakságot megszűntetni, legfeljebb a kórlefolyást képes lelassítani egyelőre.

Készítette: Dr. Tikos Réka

Források:

http://onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.1111/vop.12291Gelatt – Veterinary Opthalmology 6th edition

https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC2708981/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/17466546/

https://animal-eye-iowa.com/sardsimr/

A SARD (hirtelen kialakuló retina degeneráció) állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve:

SARD (Sudden Acquired Retinal Degeneration = Hirtelen kialakuló retina degeneráció).

Elterjedése:

Ritka.

Érintett állatok:

Kutya.

Genetikai öröklődésű-e:

A betegség nem mutat genetikai öröklődést.

Szűrhető-e: 

A betegség nem szűrhető.

Diagnosztika:

Szemfenék- és elektroretinográfiai (ERG) vizsgálat valamint részletes belgyógyászati vizsgálat.

Kezelhető-e: 

A betegség nem kezelhető.

Megelőzhető-e: 

A betegség nem megelőzhető.

Létezik-e ellene oltás: 

A betegség ellen nem létezik védőoltás.