Az első írásos dokumentáció erről a tünetegyüttesről 1869-ből származik. Friedrich Horner svájci szemész orvos írta le először a szindrómát, ami az állatorvos szemészet területén viszonylag ritkán, legtöbbször kutya szembetegség formájában kerül diagnosztizálásra. Legtöbbször nem veszélyes, megfelelő terápiával kezelhető állapot. Az érintett állat jellegzetes, egyéb kutya szembetegség tüneteitől könnyen megkülönböztethető képet mutat. A gazda gyakran csak annyit vesz észre, hogy kedvence tekintete nem a megszokott.
A Horner szindróma tünetei
A tünetek az egyik szemen mutatkoznak, amelyet az állatorvos-szemész és a gazdi is észrevehet a következők: az állat pupillája beszűkült, amit szaknyelvre fordítva miózisnak hívunk. A Szemgolyó besüllyed(enophtalmus), így az kisebbnek tűnhet. Ez a harmadik szemhéj előesését eredményezi, ami a belső szemzugban megjelenő rózsaszínű, esetenként sötéten pigmentált lapos képlet formájában tűnik elő. A fentieken kívül még észrevehetjük a szemhéjak (főként a felső szemhéj) lógását is, mely jelenséget ptózisnak nevezünk.
E tünetegyüttes bármely kutyafajtában és macskákban is előfordulhat. A kutyafajtákat tekintve legtöbbször a golden retriever érintett, ennek a pontos oka egyelőre nem ismert.
Mi okozza a Horner szindróma jellegzetes tüneteit?
A Horner szindróma a szemet beidegző úgynevezett szimpatikus idegrostok működésének a zavara. Ezen idegek hosszú lefutású rostok, bizonyos szakaszát megtalálhatjuk a mellkasban, a nyak és a középfül területén is. Bármely szakasza sérül, a szemen megjelennek a fent leírt kiesési tünetek. Az érintett szembe szimpatikus ingerületátvivő anyagot (fenilefrin) tartalmazó szemcseppet cseppentve a tünetek megszűnnek, majd a hatóidő lejártával újra megjelennek.
Hogyan kezeljük a Horner szindrómát?
E kutya szembetegség hátterében álló szimpatikus beidegzési zavar a legkülönbözőbb okokból bekövetkezhet és minden esetben a kiváltó okot kell kezelni.
Rossz prognózis, ha az ideget egy mellkasban kialakuló daganat nyomja. Ennek kizárása érdekében Horner szindrómás betegeinknek javasoljuk mellkas röntgen készítését.
Előfordulhat traumás behatás következtében létrejövő sérülés, vagy akár egy közép vagy belsőfül gyulladás, mely szintén kiválthatja a szemet beidegző szimpatikus idegrostok bántalmát. Ez utóbbi esetben antibiotikum terápia hatására sikeres gyógyulás érhető el.
Szisztémás megbetegedésekhez társulva is jelentkezhet a jellegzetes tünetegyüttes, például pajzsmirigy alulműködéssel párhuzamosan gyakran került diagnosztizálásra a szemet érintő szimpatikus idegműködés kiesése is. A megoldás ebben az esetben is az alapbetegség kezelése.
A fent említetteken kívül létezik úgynevezett idiopathikus, tehát ismeretlen oktanú, és szinte minden esetben önmagától megszűnő formája is a Horner szindrómának. Tudni kell, hogy ez a leggyakoribb forma az állatorvosi gyakorlatban, így az előbbi “ijesztő” okok ismerete fontos, de rendkívül ritkán fordulnak elő. Lényeges még, hogy ennél a kórképnél az állatnak fájdalma nincs, legfeljebb enyhe diszkomfort érzést okozhat az előreesett pislogóhártya (vagy harmadik szemhéj), ilyenkor megfelelő szemcseppel vagy géllel a kellemetlenség enyhíthető.
Az idiopathikus (és egyben leggyakoribb) formánál, ha az állat a szemtüneteit kivéve panaszmentes, és az alap vizsgálatai eredménye negatív; türelemmel kell lenni, tapasztalatunk szerint igen lassan, de néhány hónap alatt megszűnnek a tünetek.
Összefoglalva tehát a szemen megjelenő miózis, ptózis, harmadik szemhéj előesés és enophtalmus együtt felvetheti a Horner szindróma gyanúját és mielőbb javasolt szemész állatorvos felkeresése.
A továbbiakban a feladat, felderíteni az idegi sérüléshez vezető alapproblémát és ennek megfelelően megkezdeni a megfelelő terápiát, mely a kiváltó okok különbözősége miatt sokféle lehet.
