A szemészeti ultrahangvizsgálat az állatorvosi szemészeti vizsgálatok során a leginkább alkalmazott képalkotó vizsgáló módszer. A vizsgálat alkalmával a szem belső képleteit és a szem körüli illetve mögötti szövetek állapotát vizsgáljuk.
Mikor van szükség szemészeti ultrahangvizsgálat elvégzésére?
Bizonyos betegségeknél – amikor a szaruhártya átlátszatlanná válik -, nem lehet elvégezni a szem különböző területeinek a vizsgálatát például réslámpával vagy szemtükörrel (oftalmoszkóp). Ilyen esetekben használható a szemészeti ultrahang, amely segítségével például a szemlencse és az ideghártya állapotát lehet ellenőrizni.
A vizsgálat során elsősorban a szemlencse helyzetét ellenőrizzük, hogy nem mozdult-e el, illetve, hogy milyen az állománya. Sokszor a szivárványhártyából (írisz) vagy a sugártestből kiinduló szövetszaporulatok helyzetének meghatározása céljából végezzük el az ultrahangvizsgálatot.
Egyes esetekben a szem mögötti (retrobulbáris) területek vizsgálata is szükséges, főleg akkor, ha valamilyen oknál fogva a szemgolyó helyzete megváltozik vagy megnagyobbodik.
Ugyanakkor egyes műtétek előtt is szükséges a szemészeti ultrahangvizsgálat, amely segítségével különböző méréseket is lehet végezni. Ilyen a szürkehályog műtét, amikor a szemlencse méretét kell meghatározni, hogy tudjuk, mekkora méretű műlencsét kell behelyezni. Vagy szemprotézis behelyezésnél a szemgolyó méretére van szükségünk, hogy a megfelelő méretű protézist helyezzük be.
A szemészeti ultrahangvizsgálat menete
A szemészeti ultrahangvizsgálatot éber állapotban célszerű elvégezni, ilyenkor helyi érzéstelenítő cseppet csepegtetünk az állat szemébe a vizsgálat megkezdése előtt. Ha egy kezelhetetlen, nem együttműködő állatról van szó, akkor mindenképpen szükség van egy rövid ideig tartó felületes bódításra.
A vizsgálat több féle módon történhet, a szem szaruhártyáján vagy a szemhéjakon keresztül illetve a szem melletti, oldalsó területről, a bőrön át. Esetenként szükség van egy távtartó párna vagy előtét használatára is, amelyet a szem elé teszünk, hogy jobban vizsgálható legyen a szem belső struktúrája.
Miért van szükség külön szemészeti ultrahang készülékre?
A szemészeti ultrahang vizsgáló feje többek között kisebb méretű, mint a hasi ultrahangvizsgálatoknál használt fej. Valamint jóval magasabb frekvenciával vizsgál, így a szem apró képleteiről is részletesebb képet kapunk. Ugyanakkor mélyebb részeket nem lehet egy ilyen fejjel vizsgálni, csak a felszíni képleteket.
dr. Fenyves Ildikó
Az állatorvosi gyakorlatban is egyre inkább teret nyer kedvenceink szemfenék vizsgálata, amely nagyon fontos diagnosztikai módszert jelent a szemészeti és egyéb más betegségek esetében. A humán orvoslás terén Hermann Helmholtz, német orvos, fizikus végzett először ilyen vizsgálatot egy egyszerű szemtükörrel (oftalmoszkóp) és különböző szemlencsékkel. Hatalmas áttörést jelentett, hiszen addig csak boncolás útján tudták vizsgálni az emberi szervezet keringési rendszerét. Viszont ezzel a vizsgálómódszerrel az invazív módot elkerülve lehet a szervezet érrendszerének egy részletét vizsgálni.
A szemfenékvizsgálat menete
A vizsgálat elvégzése éber állapotban történik. Nincs szükség nyugtatásra vagy bódításra, mert nem okoz fájdalmat az állatnak. A vizsgálat előtt egy pupillatágító szemcseppet kell csepegtetni az állat szemébe, amely néhány órán keresztül biztosítja a pupilla tágítását. Így sokkal jobban vizsgálhatóvá válik az állat szemfeneke. Maga a vizsgálat nem egy hosszadalmas folyamat, de az állat vérmérséklete és kezelhetősége ezt befolyásolja. A vizsgálat befejeztével célszerű elkerülni az éles napfény bejutását az állat szemébe, mert a kitágult pupilla miatt érzékenyebb lehet a szeme. Ezért ajánlatos elkerülni a szabadban való sétálást a vizsgálat után, inkább zárt helyen legyen az állat pár órán keresztül.
Az ideghártyát praxisunkban digitális oftalmoszkóppal (szemtükör) nézzük meg. Ez az eszköz lehetővé teszi, hogy archiváljuk a szemfenékről készült képeket, így egy későbbi lelettel is össze lehet hasonlítani. Ha szemészeti szűrővizsgálat során végeztük el az oftalmoszkópos vizsgálatot, akkor az elkészült képeket a kiadott szűrővizsgálati igazoláson is feltüntetjük.
Mikor van szükség oftalmoszkópos szemfenékvizsgálatra?
Egészséges állat szemfenék/fundusvizsgálatát szűrővizsgálatok során szoktuk elvégezni. Ilyenkor vagy az általános állapotfelmérés (pl. időskori szűrővizsgálat során) vagy a tenyészállat illetve kölyökállat szemészeti szűrésének elvégzése a cél.
Beteg állatok fundusvizsgálatát elsősorban valamilyen szemészeti elváltozás (látászavar, látásvesztés, a szem belső nyomásának megemelkedése, enyhe fokú szürkehályog, szemet ért trauma) miatt végezzük el. De bizonyos esetekben a nem szemészeti eredetű betegség (pl. agyi nyomásfokozódás, magas vérnyomással járó kórképek, koponyát ért trauma) esetén is központi kérdés, hogy milyen állapotban van az állat retinája (ideghártyája).
Milyen képletek láthatóak az ideghártya oftalmoszkópos vizsgálata során?
A macskák és kutyák szemfenékvizsgálata során az ideghártya pigmentált régióját (ún. tapetumos fundus), nem pigmentált területét (ún. nem tapetumos fundus), a látóideget (papilla) és a retina érrendszerét vizsgáljuk. Az előbbi négy terület nagy változatosságot mutat, emiatt érdekes és ugyanakkor nehéz az oftalmoszkópia (szemtükrözés) szakterülete.
A tapetumos fundus nagyon sokféle színű lehet. A felnőtt állatokban leginkább a sárga és a zöld szín árnyalatait láthatjuk. A kölyökállatok retinája ennél halványabb, homogénebb, később többnyire lilás színűvé válik. Az állat 3-4 hónapos korában alakul csak ki az ideghártya végleges színe.
A papilla (látóidegfő) kutyában kerek vagy háromszöghöz hasonló (poligonális), és rendszerint a tapetumos és nem tapetumos fundus határán található. Macskák esetében kicsi, kör alakú, amely mindig a pigmentált fundus területén helyezkedik el.
A retina érhálózatának megvizsgálása nagyon lényeges mozzanat, ugyanis az itt lévő erek lényegében meghatározzák a látás képességét. Ugyanakkor az egész szervezet keringési viszonyáról is információt ad. Mivel az ideghártya egy meglehetősen oxigénigényes szövet, így az azt ellátó erek biztosítják a működéséhez szükséges oxigént.
dr. Fenyves Ildikó
Elektroretinográfia (ERG) – kisállatszemészeti diagnosztikai vizsgálat
Az elektroretinográfiai vizsgálat egy speciális elektrofiziológiai szemészeti vizsgálómódszer, melynek segítségével a szem ideghártyájának (más néven retinájának) a működését vizsgáljuk. A vizsgálat során úgynevezett elektródákat helyezünk az állat szaruhártyájára illetve a koponya megfelelő pontjaira, amelyek egyben az ERG vizsgálókészülékhez is kapcsolva vannak.
A szaruhártyára helyezett elektróda végén egy speciális kontaktlencse található, amelyet a szaruhártya felületére helyezünk fel. A szemre felhelyezett kontaktlencse adott erősségű fényimpulzusokat bocsájt ki az állat szemébe, amelyet az ideghártya fényérzékelő receptorsejtjei érzékelnek és ingerület formájában erre reagálnak. Ezt az ingerületet az elektródák érzékelik és egy hullámgörbe formájában jelenítik meg, amely az ERG készülékhez kapcsolt számítógép monitorján válik láthatóvá. Ismerve az egészséges retinára jellemző ERG-görbét, a vizsgálat során kapott hullám lefutásából, nagyságából, sűrűségéből tudunk következtetni arra, hogy az ideghártya megfelelő módon reagált-e a fényimpulzusokra vagy sem.
LSD még SARD tájékoztató
dr. Fenyves Ildikó
