Szemgolyó eltávolítása (enucleatio)
Az állatok szemészeti ellátása során adódhatnak olyan helyzetek, amikor egy adott szembetegség következményeként látásvesztés alakul ki az egyik vagy akár mindkét szemen. Ez az állapot nem minden esetben jár fájdalommal, de sajnos sok esetben igen, így felmerülhet a kérdés, hogy kezeljük-e egy állat nem látó szemét vagy szemeit, vagy inkább javasoljuk a szem eltávolítását. A műtéti ellátás ilyenkor történhet a szemgolyó eltávolításával, vagy végezhetünk protézis beültetést. A döntés nagyon nehéz mind a tulajdonos, mind az állatorvos részéről, mivel a sok esetben laikus kutya- vagy macskatartó rendkívül drasztikus beavatkozásnak véli ezt a műtétet, nem tudja elképzelni, hogyan boldogul majd kedvence a későbbiekben. Ehhez szeretnénk segítséget adni.
A legfontosabb, amit az állat gazdájának tudnia kell, hogy a szem eltávolítása csakis olyan esetben merül fel, amikor más kezelési alternatívát nem tudunk javasolni, és elsődleges célunk a fájdalom csökkentése. Le kell szögezni, hogy a szembeteg állatnak legtöbbször fájdalma van, és fontos szakmai szempont, hogy ne hagyjuk szenvedni az állatot.
Milyen betegségeknél javasolja az állatorvos a szem eltávolításával járó műtétet?
Olyan szembetegségeknél, melyek vaksággal és fájdalommal járnak. Kutyák és macskák esetében a leggyakoribb műtéti indikációt a főként karmolásból és harapásból eredő olyan súlyos szemsérülések mely biztosan nem rekonstruálhatók, valamint a magas szemnyomással járó állapotok jelentik. A magas szemnyomás, más néven glaukóma vagy zöldhályog érintheti az egyik vagy mindkét szemet, és igen komoly fájdalommal jár. A glaukómának állatokban is számos oka lehet, a gyakorlatban legtöbbször örökletes eredettel találkozunk. Gyakori ok ezen kívül a szem belső gyulladása (uveitis) is. Utóbbi macskák esetében bizonyos vírusfertőzéseknél alakulhat ki (pl. FeLV, FIV), kutyáknál gyakran az úgynevezett uveodermatológiai szindrómánál. Gyakorinak tekinthető még – elsősorban kutyákban – a szemlencse elmozdulása következtében kialakuló magas szemnyomás.
Hogyan zajlik a kutyák és macskák műtét utáni ellátása enucleatio esetén?
Az állatot a műtétet követően megfigyeljük, és csak akkor adjuk át a gazdának, ha teljesen tudatánál van és állapota stabil. Minden állatot megfelelő fájdalomcsillapítással ellátva adunk haza. A szemhéjakat a műtét befejező lépéseként varratokkal zárjuk össze, melyeket 12-14 nap elteltével távolítunk el. Ez idő alatt, és a varratszedés után is még egy napig védőgallér viselése szükséges. A védőgallér a hagyományos „tölcsér” alakú, merevebb műanyag típusú, nem alkalmazhatók az újabban használatos (más sebekre valóban alkalmas) puha falú gallérok vagy nyakmerevítők/párnák. Ellenőrző vizsgálatot mindig kérünk, a műtétet követően 24-48 órán belül.
Vannak-e a műtétnek veszélyei, milyen komplikációk adódhatnak?
Minden műtéti beavatkozásnak lehetnek veszélyei, de ezek bekövetkezése szerencsére rendkívül ritka. Nem tekinthető komplikációnak, és szinte minden esetben előfordul kisebb, ritkábban jelentősebb sebduzzanat vagy véraláfutás a műtéti területen, ez néhány nap alatt általában csökken. A műtéti területet nem ragasztjuk vagy kötjük. Korábbi műtéti technikákkal ellentétben gézcsíkot, drént(váladék elvezető anyagot/csövet), a sebbe nem helyezünk be. A varratok között előfordulhat kis mennyiségű vér szivárgása, valamint ritkán kevés vér az orrnyílásokból is ürülhet.
Állatoknál van-e egyéb alternatíva e műtéttel kapcsolatosan (pl. protézis beültetése)?
Lehetőség van nem az egész szemgolyó eltávolítására és a szemhéjak összezárására, hanem úgynevezett protézis (intraszklerális protézis) beültetésére. Ilyenkor a szem külső burkát megtartjuk, ebbe kerül egy speciális implantátum, az állat szemének megfelelő méretben. A protézisek beültetésénél mérlegelni kell a következőket:
- csak olyan esetben implantálható protézis, ahol a szaruhártya ép és átlátszó, valamint a szem egyéb burkai is épek
- daganatos, súlyos gyulladásos kórképeknél nem alkalmazható
- a tulajdonosnak el kell fogadni, hogy lehet, hogy az állat „szemét” cseppenteni kell, és ritkán, de adódhatnak olyan szövődmények, amikor mégis az enucleatiót kell utólag elvégezni
Hogyan segíthetjük a gyengén látó vagy vak állatot a tájékozódásban, és hogyan óvhatjuk meg a sérülésektől?
Azt az állatot, amelynek látászavara van vagy megvakult, megszokott és biztonságos környezetben tartsuk. Legtöbbjük viszonylag könnyen hozzászokik ahhoz, hogy nem lát. Ne „cipeljük” a kutyát vagy macskát (például az etetőtáljához), hanem próbáljuk motiválni az önálló mozgásra. A vak állat tájékozódásának a megkönnyítésére az élőhelyén lévő nagyobb tárgyakat célszerű nem mozgatni. A könnyebb tájékozódást segíti, ha a lakás bizonyos pontjain erősebb illatú tárgyakat (de nem eleséget) helyezünk el. A lépcsőtől próbáljuk az állatot távol tartani, vagy vezessük őt fel és le. Törékeny vagy éles szélű, éles sarokkal rendelkező tárgyakat ne tartsunk az állat közelében. Az állat fekhelyét célszerű mindig a földön (ne a kanapén vagy az ágyon), a lakás könnyen elérhető területein kialakítani. Próbáljuk megtanítani olyan vezényszavakra, amelyek segítségével könnyebben tájékozódhat (fellépés vagy lefelé lépés, lassabban haladás, megállás, helyben maradás). Éreztessük az állattal, hogy biztonságban van, pórázon sétáltassuk, ne engedjük szabadon hosszabb időre, védjük idegen vagy agresszív állatoktól. Mindig úgy közelítsük meg, hogy először beszéljünk hozzá. Célszerű olyan napirendet kialakítani, amelyben meghatározott időben történik az etetés, a séta. Vegyük figyelembe, hogy a vak állat kevesebbet mozog, ne tápláljuk túl, ne adjunk neki túlzott mennyiségű „jutalomfalatot”.
