Szemészeti ultrahangvizsgálat

A szemészeti ultrahangvizsgálat az állatorvosi szemészeti vizsgálatok során a leginkább alkalmazott képalkotó vizsgáló módszer. A vizsgálat alkalmával a szem belső képleteit és a szem körüli illetve mögötti szövetek állapotát vizsgáljuk.

Mikor van szükség szemészeti ultrahangvizsgálat elvégzésére?

Bizonyos betegségeknél – amikor a szaruhártya átlátszatlanná válik -, nem lehet elvégezni a szem különböző területeinek a vizsgálatát például réslámpával vagy szemtükörrel (oftalmoszkóp). Ilyen esetekben használható a szemészeti ultrahang, amely segítségével például a szemlencse és az ideghártya állapotát lehet ellenőrizni.

A vizsgálat során elsősorban a szemlencse helyzetét ellenőrizzük, hogy nem mozdult-e el, illetve, hogy milyen az állománya. Sokszor a szivárványhártyából (írisz) vagy a sugártestből kiinduló szövetszaporulatok helyzetének meghatározása céljából végezzük el az ultrahangvizsgálatot.

Egyes esetekben a szem mögötti (retrobulbáris) területek vizsgálata is szükséges, főleg akkor, ha valamilyen oknál fogva a szemgolyó helyzete megváltozik vagy megnagyobbodik.

Ugyanakkor egyes műtétek előtt is szükséges a szemészeti ultrahangvizsgálat, amely segítségével különböző méréseket is lehet végezni. Ilyen a szürkehályog műtét, amikor a szemlencse méretét kell meghatározni, hogy tudjuk, mekkora méretű műlencsét kell behelyezni. Vagy szemprotézis behelyezésnél a szemgolyó méretére van szükségünk, hogy a megfelelő méretű protézist helyezzük be.

A szemészeti ultrahangvizsgálat menete

A szemészeti ultrahangvizsgálatot éber állapotban célszerű elvégezni, ilyenkor helyi érzéstelenítő cseppet csepegtetünk az állat szemébe a vizsgálat megkezdése előtt. Ha egy kezelhetetlen, nem együttműködő állatról van szó, akkor mindenképpen szükség van egy rövid ideig tartó felületes bódításra.

A vizsgálat több féle módon történhet, a szem szaruhártyáján vagy a szemhéjakon keresztül illetve a szem melletti, oldalsó területről, a bőrön át. Esetenként szükség van egy távtartó párna vagy előtét használatára is, amelyet a szem elé teszünk, hogy jobban vizsgálható legyen a szem belső struktúrája.

Miért van szükség külön szemészeti ultrahang készülékre?

A szemészeti ultrahang vizsgáló feje többek között kisebb méretű, mint a hasi ultrahangvizsgálatoknál használt fej. Valamint jóval magasabb frekvenciával vizsgál, így a szem apró képleteiről is részletesebb képet kapunk. Ugyanakkor mélyebb részeket nem lehet egy ilyen fejjel vizsgálni, csak a felszíni képleteket.

dr. Fenyves Ildikó

 

A collie szembetegség (CEA) egy gyakori öröklődő állatorvosi szembetegség

A collie szembetegséget (CEA = Collie eye anomaly) egy veleszületett szembetegség, amely nem csak a collie (skót juhászkutya) fajtában fordul elő. A szem fejlődésének egyfajta zavara, amely során az ideghártya, az érhártya, a látóideg és az ínhártya károsodik. A károsodás mértéke meglehetősen sokféle lehet, az enyhétől a vaksághoz vezető súlyosságig is terjedhet. Rendszerint mindkét szemet érinti. Hasonló arányban fordulhat elő a nőstény és kan kutyák között. A betegség megjelenését az állat színe sem befolyásolja. Shetlandi juhász- (Sheltie) és skót juhászkutya (Collie) fajtákban a legelterjedtebb. Az utóbbi fajta hosszú szőrű és a kevéssé elterjedt rövid szőrű változatában is. Célszerű tudni, hogy a Sheltie nem egy „mini“ skót juhász, két külön fajtáról van szó. Kisebb mértékben érintett még ennél a kutya szembetegségnél az ausztrál juhászkutya és az egyre elterjedtebb Border collie is. Az öröklődésére úgynevezett autoszómális recesszív öröklésmenet a jellemző. Ez azt jelenti, hogy két egészséges szemű, de úgynevezett „hordozó“ kutya utódai között is születhet ebben a betegségben szenvedő állat. Ha mindkét szülő hordozza a betegségért felelős gént, akkor ennek az esélye 25%. Csak genetikai vizsgálattal alátámasztott, nem hordozó és mentes minősítésű szűrővizsgálattal rendelkező kutya utódai között várható 100%-ban egészséges szemű kölyök.

A collie szembetegség (CEA) tünetei

Ennek a kutya szembetegségnek a tünetei különböző súlyosságúak lehetnek. Mindkét szemet érinti, de nem azonos fokban. Körülbelül 10% annak az esélye egy igazolt „ CEA“ szembeteg kutyánál, hogy részleges vagy teljes retina leválás alakulna ki, amely vaksághoz vezet. Ez a százalékos arány viszonylag nagy, de annak a jelentősége még nagyobb, hogy ezek az állatok mindenképp továbbörökítik a betegséget. CEA során külsőleg általában nem látszanak a betegség tünetei, többnyire csak a látás romlása vagy a teljes vakság észlelhető. Ellentétben a szürkehályog vagy a glaukóma (zöldhályog) szembetegséggel, ahol kifejezett jeleket lát a kutya tulajdonosa. Időben elvégzett szemvizsgálattal e szembetegség tünetei diagnosztizálhatók.

A szemfenék (fundus) vizsgálatával látható jelei vannak ennek a kutya szembetegségnek. Négy fő elváltozás észlelhető ilyenkor, leggyakrabban az érhártya ereinek elváltozása (hypoplasia), illetve az esetek kisebb részében a látóidegben vagy a környező retina részeken lévő bemélyedés, coloboma figyelhető meg. E betegséggel terhelt kutyák 5-10%-ában retina leválás és kevesebb mint 5 %-ában vérzés látható az ideghártyán, amely elváltozások rendszerint teljes vakságot okoznak.

A collie szembetegség (CEA) felismerése és diagnosztikája

Két fő módszerrel lehet e betegséget kimutatni: szemfenékvizsgálattal és genetikai vizsgálattal. Mind két vizsgálat éber állapotban történik.

A szemfenékvizsgálat során a vizsgálandó kutya szemébe egy rövid hatású (kb. 2-3 óráig ható) pupillatágító szemcseppet cseppentünk. Ez a szemcsepp az állat tájékozódását nem befolyásolja. A vizsgálat alkalmával egy úgynevezett oftalmoszkóppal vizsgáljuk meg a kutya szemét. A legkönnyebb és legpontosabb vizsgálati eljárás a digitális funduskamerákkal végezhető el, amelyek a retina viszonylag nagy részét teszik egyidejűleg láthatóvá. 30-40 képet is készítve, azokat utólag is el lehet bírálva, ezzel az archiválást is lehetővé teszik.

A vérből végzett genetikai vizsgálat segítségével megállapítható, hogy a kutya szeme egészséges-e és a betegségért felelős gént hordozza-e, tehát képes-e örökíteni a betegséget. Az utóbbi vizsgálat magas anyagi költsége miatt egyelőre kevés tenyésztő végezteti el ezt a fajta szűrést.

A CEA szűrésénél meghatározó szempont, hogy a kölykök szűrése megfelelő korban történjen, amely ideális esetben 5-8 hetes kor között van. 8 hetes kor után már az ideghártya fokozatosan  kialakuló pigmentállománya „elfedheti“ az érhártyán lévő egészen diszkrét, korai jeleit ennek a szembetegségnek.

Mi a tenyésztők feladata?

Lényeges teendő lenne, hogy a fenti fajták egyedeit és a megszülető kölyköket 5 és 8 hetes korban szűrővizsgálat keretén belül megvizsgálják, és csak a mentes minősítéssel rendelkező kutyát vegyék tenyésztésbe. A fentiekben részletezett öröklésmenet alapján két mentes állat utódai között is van esély beteg kölyök születésére, viszont  rendszeres szemszűréssel nagymértékben vissza lehet szorítani e szembetegség elterjedését.

Nem mentes minősítésű kutya hobbikutyaként ugyanolyan hűséges társa tud lenni a gazdájának, és rendszeres szemészeti vizsgálattal kontrollálható a kutya látóképessége. Ugyanakkor az állattartónak azt  nagyon fontos szem előtt tartani, hogy az ilyen betegséggel terhelt kutya tenyésztése nem javasolt.

dr. Fenyves Ildikó

A Collie szembetegség (CEA) nevű állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve: 
Collie szembetegség/szemanomália (CEA = Collie eye anomaly).

Elterjedése: 
Gyakori.

Állatok: 
Kutya (Shetlandi juhászkutya/Sheltie, skót juhászkutya/Collie, ausztrál juhászkutya/Aussie, Border collie).

Genetikai öröklődésű-e: 
A betegség genetikai öröklődést mutat (autoszómális recesszív).

Szűrhető-e: 
A betegség szűrhető (5-8 hetes kor között célszerű).

Diagnosztika: 
Szemfenékvizsgálat és genetikai vizsgálat.

Kezelhető-e: 
A betegség nem kezelhető.

Megelőzhető-e: 
Ha a genetikailag hordozó egyedeket nem vesszük tenyésztésbe, akkor igen.

Létezik-e ellene oltás: 
A betegség nem megelőzhető oltással.

Az állatorvosi gyakorlatban is egyre inkább teret nyer kedvenceink szemfenék vizsgálata, amely nagyon fontos diagnosztikai módszert jelent a szemészeti és egyéb más betegségek esetében. A humán orvoslás terén Hermann Helmholtz, német orvos, fizikus végzett először ilyen vizsgálatot egy egyszerű szemtükörrel (oftalmoszkóp) és különböző szemlencsékkel. Hatalmas áttörést jelentett, hiszen addig csak boncolás útján tudták vizsgálni az emberi szervezet keringési rendszerét. Viszont ezzel a vizsgálómódszerrel az invazív módot elkerülve lehet a szervezet érrendszerének egy részletét vizsgálni.

A szemfenékvizsgálat menete

A vizsgálat elvégzése éber állapotban történik. Nincs szükség nyugtatásra vagy bódításra, mert nem okoz fájdalmat az állatnak. A vizsgálat előtt egy pupillatágító szemcseppet kell csepegtetni az állat szemébe, amely néhány órán keresztül biztosítja a pupilla tágítását. Így sokkal jobban vizsgálhatóvá válik az állat szemfeneke. Maga a vizsgálat nem egy hosszadalmas folyamat, de az állat vérmérséklete és kezelhetősége ezt befolyásolja. A vizsgálat befejeztével célszerű elkerülni az éles napfény bejutását az állat szemébe, mert a kitágult pupilla miatt érzékenyebb lehet a szeme. Ezért ajánlatos elkerülni a szabadban való sétálást a vizsgálat után, inkább zárt helyen legyen az állat pár órán keresztül.

Az ideghártyát praxisunkban digitális oftalmoszkóppal (szemtükör) nézzük meg. Ez az eszköz lehetővé teszi, hogy archiváljuk a szemfenékről készült képeket, így egy későbbi lelettel is össze lehet hasonlítani. Ha szemészeti szűrővizsgálat során végeztük el az oftalmoszkópos vizsgálatot, akkor az elkészült képeket a kiadott szűrővizsgálati igazoláson is feltüntetjük.

Mikor van szükség oftalmoszkópos szemfenékvizsgálatra?

Egészséges állat szemfenék/fundusvizsgálatát szűrővizsgálatok során szoktuk elvégezni. Ilyenkor vagy az általános állapotfelmérés (pl. időskori szűrővizsgálat során) vagy a tenyészállat illetve kölyökállat szemészeti szűrésének elvégzése a cél.

Beteg állatok fundusvizsgálatát elsősorban valamilyen szemészeti elváltozás (látászavar, látásvesztés, a szem belső nyomásának megemelkedése, enyhe fokú szürkehályog, szemet ért trauma) miatt végezzük el. De bizonyos esetekben a nem szemészeti eredetű betegség (pl. agyi nyomásfokozódás, magas vérnyomással járó kórképek, koponyát ért trauma) esetén is központi kérdés, hogy milyen állapotban van az állat retinája (ideghártyája).

Milyen képletek láthatóak az ideghártya oftalmoszkópos vizsgálata során?

A macskák és kutyák szemfenékvizsgálata során az ideghártya pigmentált régióját (ún. tapetumos fundus), nem pigmentált területét (ún. nem tapetumos fundus), a látóideget (papilla) és a retina érrendszerét vizsgáljuk. Az előbbi négy terület nagy változatosságot mutat, emiatt érdekes és ugyanakkor nehéz az oftalmoszkópia (szemtükrözés) szakterülete.

A tapetumos fundus nagyon sokféle színű lehet. A felnőtt állatokban leginkább a sárga és a zöld szín árnyalatait láthatjuk. A kölyökállatok retinája ennél halványabb, homogénebb, később többnyire lilás színűvé válik. Az állat 3-4 hónapos korában alakul csak ki az ideghártya végleges színe.

A papilla (látóidegfő) kutyában kerek vagy háromszöghöz hasonló (poligonális), és rendszerint a tapetumos és nem tapetumos fundus határán található. Macskák esetében kicsi, kör alakú, amely mindig a pigmentált fundus területén helyezkedik el.

A retina érhálózatának megvizsgálása nagyon lényeges mozzanat, ugyanis az itt lévő erek lényegében meghatározzák a látás képességét. Ugyanakkor az egész szervezet keringési viszonyáról is információt ad. Mivel az ideghártya egy meglehetősen oxigénigényes szövet, így az azt ellátó erek biztosítják a működéséhez szükséges oxigént.

dr. Fenyves Ildikó

A macskákat érintő szembetegségek során általában a vezető tünet a kötőhártya-gyulladás (conjuctivitis). Ennek hátterében sokféle ok állhat. Lehet fertőző oka, amely valamilyen kórokozó (vírus, baktérium) jelenléte miatt alakul ki. Nem fertőző oka is lehet a conjuctivitisnek, amelyet számos tényező okozhat. Többek között a szemet ért sérülés, trauma, mechanikai irritáció vagy idegen test, de olykor a csökkent könnytermelés vagy egy hegesedésből visszamaradó szemhéjállási probléma is kiválthat kötőhártya-gyulladást. Ugyanakkor az utóbbi két kiváltó ok a szaruhártyán is eredményez kóros elváltozást.

Fontos megemlíteni a kötőhártya-gyulladásnál az újszülött kismacskák bakteriális szemfertőzését, amelynek következtében még a szemek kinyílása előtt (10-14 napos kor) a szemhéjak mögött gennyes váladék halmozódik fel. Ha ezt nem kezeljük megfelelően, akkor ez a kismacskák látáskárosodását fogja eredményezni.

Macskák kötőhártya-gyulladásának tünetei

Függetlenül a kiváltó kóroktól a conjunctivitis során a kötőhártya megduzzad, kipirul, felületét pedig vízszerű, sárgás vagy vízszerű váladék fedi. Ezen kívül az állat hunyorog, olykor erőteljesen vakarja vagy éppen a szőnyeghez, bútorokhoz dörzsöli a szemét.

A fertőző eredetű kötőhártya-gyulladás rendszerint mindkét szemet érinti, de előfordulhat, hogy eleinte csak az egyik szemen alakul ki a gyulladás, majd csak napok múlva jelenik meg a másik szemen is.

A Calici vírus vagy a Chlamydophila felis (korábbi nevén Chlamydia psittaci) okozta fertőző kötőhártya-gyulladásnál nem csak szemtüneteket tapasztalhatunk a macskán, hanem felső légúti elváltozásokat is. Ilyenkor orrfolyás, tüsszögés és olykor láz, nehezített légzés jelentkezik.

A macskák kötőhártya-gyulladását előidéző kórokozók

A macskákat érintő szembetegségek közül a conjuctivitis fordul elő a leginkább. A háttérben kórokként vírus, ill. baktériumfertőzés áll. A legnagyobb jelentősége a Herpesz vírus által előidézett kötőhártya-gyulladásnak van, így erről egy külön tájékoztatót készítettünk. Ezen kívül még sok más kórokozó is felelős ennek a betegségnek a kialakulásáért. Mint pl. a Calici vírus, a Chlamydophila felis (korábbi nevén Chlamydia psittaci) illetve a Mycoplasmák.

E kórokozók kimutatása többféle módon is történhet. Chlamydophila fertőzésnél a kötőhártyáról vett sejttani (citológiai) minta vizsgálatával mutatható ki a kórokozó. Sok esetben a citológiai vizsgálat nem elég informatív, így a kötőhártya felületéről vett minta vagy vérminta laboratóriumi PCR-es (Polymerase chain reaction = Polimeráz láncreakció) vizsgálatára van szükség. Viszont ez utóbbi vizsgálat igen költséges, így enyhe tüneteket mutató eseteknél olykor célszerű kompromisszumot kötni, és egy komplex kezelés mellett dönteni, amely a legtöbb kórokozó ellen hatásos.

Bizonyos esetekben az alkalmazott kezelés lassan vagy egyáltalán nem eredményez javulást. Ilyenkor más kiegészítő vizsgálatokat javaslunk, amelyek segítségével kizárhatjuk, hogy a háttérben nincs-e valamilyen immunrendszert gyengítő betegség (pl. a macska AIDS vírusa, a FIV vagy a FeLV okozta macskaleukózis betegség).

Macskák kötőhártya-gyulladásának kezelése

A kiváltó oknak megfelelő szemgélekkel, szemcseppekkel, szájon át adandó készítményekkel (tabletta vagy szirup formájában), valamint egyéb táplálékkiegészítőkkel, immunerősítő gyógyszerekkel. Hogyha a szaruhártya állapota is kóros, akkor nagyon szigorú kezelésre és ellenőrző vizsgálatokra van szükség, amellyel a szem állapotát kontrolláljuk.

Macskák kötőhártya-gyulladásának megelőzése

Védőoltással megelőzhető ez a fajta betegség, amely főleg nagyobb macskaállományok tömeges fertőzésének elkerülése érdekében fontos. Ugyanakkor közegészségügyi szempontból is nagyon fontos a macskák vakcinázása ez ellen a betegség ellen, mert a Chlamydophila felis nevű kórokozó nem csak a macskákat, hanem az embert is képes megbetegíteni.

 dr. Fenyves Ildikó

Macska kötőhártya-gyulladása (conjuctivitis) leírása:

Betegség neve:

Macskák kötőhártya-gyulladása (conjuctivitis)

Elterjedése:

Gyakori

Érintett állatok:

macskák

Genetikai öröklődésű-e:

A betegség nem mutat genetikai öröklődést.

Szűrhető-e:

A betegség nem szűrhető.

Diagnosztika:

réslámpa, fluoreszcein tesztcsík, Schirmer könnyteszt, kötőhártya felületéről vett minta citológia ill. PCR vizsgálata, vérminta PCR-es vizsgálata

Kezelhető-e:

A betegség gyógyszeres úton kezelhető.

Megelőzhető-e:

Igen, a macskáknak gyártott fertőző betegségek elleni kombinált oltás évenkénti adásával, amely a Herpesz vírusfertőzés és a Chlamydophila felis (Chlamydia psittaci) kórokozó ellen nyújt védelmet.

Létezik-e ellene oltás:

Igen, a macskák fertőző betegségei elleni kombinált oltás egyik alkotóeleme ez ellen véd.

A Herpesz vírus okozta kötőhártya-gyulladás

Ezt a fajta kötőhártya-gyulladást egy macskákat fertőző Herpesz vírus (FHV = Feline Herpes Virus) okozza, amely egy széles körben megtalálható kórokozó.  Túlnyomórészt fiatal kölyökmacskákat érint ez a betegség, amelyeknél heveny légzőszervi és különböző szemtünetek jelentkeznek.

A Herpesz vírus okozta kötőhártya-gyulladás szemészeti tünetei, kialakulása és lefolyása

Leginkább kötőhártya- és szaruhártya-gyulladást tapasztalunk a fenti kórokozóval fertőzött macskákban. A kötőhártya megduzzad (olykor annyira kifejezetten, hogy a szemrés egész kicsire beszűkül), kivörösödik és ez gyakran mind a két szemen megfigyelhető. Ezen kívül kifejezett könnyezés is látható.

Másik komoly elváltozás a szemen a szaruhártya fekély kialakulása. Kezdetben jellegzetes karakterű hámhiány jön létre, amely faághoz hasonlít (ún. dendritikus fekély). Ez a tünet csak rövid ideig jelentkezik és alapos vizsgálat után lehet csak észrevenni speciális szaruhártya festési eljárás segítségével. Ahogy a vírusok szaporodása kifejezettebb lesz a macska szervezetében a szaruhártyán lévő faágszerű fekély kiterjedése nagyobb lesz és térképszerűvé válik.

Előfordulhat, hogy a szaruhártya és kötőhártya gyulladt, fekélyes területei összetapadnak, összeolvadnak és egy úgynevezett symblepharon jön létre, amely a szemhéjak összenövését eredményezi. Néha ez az elváltozás 2 hetes kornál korábban jelentkezik, amikor a szemhéjak még nem nyíltak fel, így az összenőtt szaru-és kötőhártya mögött gyulladásos szövettörmelék, genny halmozódik fel, amely a szem teljes károsodását okozza.

A Herpesz vírus okozta kötőhártya-gyulladás felismerése és diagnosztikája

Az elváltozások nagyon jellegzetesek, de egyéb vírusfertőzés is képes hasonló tüneteket okozni, így pontos választ adni, hogy Herpesz vírusfertőzés van-e a háttérben csak egy úgynevezett PCR (Polimerase Chain Reaction= Polimeráz láncreakció) vizsgálat segítségével lehet. Ez a vizsgálat képes kimutatni a betegséget okozó Herpesz vírus örökítőanyagát, a DNS-t.

A Herpesz vírus okozta kötőhártya-gyulladás kezelése

A szemtüneteket mindenképpen kezelni szükséges, különben a szem mélyebb rétegei olyan mértékben károsodnak, hogy élethosszig tartó látászavar jön létre.

A kezelés több irányból történik. Először is a vírusok szaporodásának megállítása céljából humán vírusellenes szemcsepp vagy tabletta adása javasolt. Ezen kívül lizin tartalmú készítmények szájon át történő adásával is pozitív tapasztalatok vannak.

A kötőhártya-gyulladás tüneti kezelésére gyulladáscsökkentő szemcseppeket valamint a másodlagos bakteriális fertőzések elkerülése érdekében helyileg antibakteriális készítményeket is célszerű használni.

Ha szaruhártya-fekély is kialakult, akkor az már intenzív kezelést (kiterjedtségtől, súlyosságtól függően: gyógyszer vagy sebészi eljárás) és gyakori kontrollvizsgálatokat igényel.

Amennyiben az állat meggyógyul, az esetek döntő többségében vírushordozó marad élete végéig, így újra jelentkezhetnek később a légzőszervi és szemtünetek.

dr. Fenyves Ildikó

A Herpesz vírus okozta kötőhártya-gyulladás állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve: 
Herpesz vírus okozta kötőhártya-gyulladás.

Elterjedése:
Gyakori.

Érintett állatok: 
Macska.

Genetikai öröklődésű-e: 
A betegség nem mutat genetikai öröklődést.

Diagnosztika: 
PCR (Polimerase Chain Reaction= Polimeráz láncreakció) vizsgálat.

Kezelhető-e:
A betegség gyógyszeres úton, illetve ha indokolt műtéti úton is kezelhető.

Megelőzhető-e:
Igen, a fertőző betegségek elleni kombinált oltás rendszeres beadásával.

Létezik-e ellene oltás: 
Igen, a fertőző betegségek elleni kombinált oltás egyik alkotóeleme ez ellen véd.


1 7 8 9 10 11 12
Copyright 2014 Kisállat Szemészet. Minden jog fenntartva.
error: Content is protected !!