Együttélni egy vak állattal…..
A fenti mondatot sokan így folytatnák: ”nem lehet”, ”az lehetetlen”, ”ez senkinek sem lenne jó”, ”ne kínozzuk tovább” és ehhez hasonlók. Ezek valóban racionális reakciók, főleg akkor ha másoknak adunk tanácsot. Amikor azonban ez a kérdés felmerül egy több éve velünk élő hűséges társ esetén, a válasz gyakran ez: ”próbáljuk meg, hátha együtt tudunk még vele lenni kis ideig, legfeljebb ha nem megy elengedjük őt…” Vigasztaló szándékkal szeretném állatorvosként megosztani a tapasztalatomat, hogy az együttélés egy teljesen vak állattal is lehet boldog, mind az állatnak és a gazdának örömet adó, és nem kis ideig hanem sokszor hosszú évekig tartó. Vannak természetesen kivételes élethelyzetek amikor sajnos valóban nem kivitelezhető a gyakorlatban egy vak állat mindennapi ellátása, de ez rendkívül ritka.
Miért nem lehetetlen együtt élni egy látásásban nagyfokban sérült vagy vak állattal?
Az első fontos tudnivaló, hogy nagyon ritka az olyan szembetegség, ahol egyik napról a másikra, tehát hirtelen történik olyan fatális szemsérülés vagy betegség, amely mindkét szemet érinti. Inkább a fokozatos látásromlás jellemző az állatoknál, amikor is van idő hozzászokni ehhez az állapothoz, és az egyéb érzékszerveiket mégkifinomultabban tudják használni. Egy kutya vagy egy macska a hallásával, a szaglásával és az ”okosságával” csodálatosan képes „tájékozódni”. A lenti linken egy ilyen videót szeretnék bemutatni, Morzsiról akinek glaukóma, azaz magas szemnyomás miatt kellett mindkét szemét eltávolítani, hosszas de sajnos összességében sikertelen kezelést követően. Egy idő után Morzsi gyógykezelésének két célja volt már csak, mivel tudtuk, hogy elkerülhetetlen a látás elvesztése. Egyrészt, hogy ne legyen fájdalma, másrészt, hogy a folyamat fokozatosan történjen. Persze ehhez kellett egy türelmes és gondos gazda, akinek a kitartása és szeretete nélkül Morzsi nem labdázna még a mai napig…..
Morzsi 1:
https://youtube.com/shorts/B5fAyeL5xAU?feature=share
Morzsi 2:
https://youtube.com/shorts/z9ar7VW8kG8?feature=share
Milyen betegségeknél javasolja az állatorvos a szem eltávolításával járó műtétet?
Olyan szembetegségeknél, melyek vaksággal és fájdalommal járnak. Kutyák és macskák
esetében a leggyakoribb műtéti indikációt a főként karmolásból és harapásból eredő olyan
súlyos szemsérülések mely biztosan nem rekonstruálhatók, valamint a magas
szemnyomással járó állapotok jelentik. A magas szemnyomás, más néven glaukóma vagy
zöldhályog érintheti az egyik vagy mindkét szemet, és igen komoly fájdalommal jár. A
glaukómának állatokban is számos oka lehet, a gyakorlatban legtöbbször örökletes eredettel
találkozunk. Gyakori ok ezen kívül a szem belső gyulladása (uveitis) is. Utóbbi macskák
esetében bizonyos vírusfertőzéseknél alakulhat ki (pl. FeLV, FIV), kutyáknál gyakran az
úgynevezett uveodermatológiai szindrómánál. Gyakorinak tekinthető még – elsősorban
kutyákban – a szemlencse elmozdulása következtében kialakuló magas szemnyomás.
A legfontosabb, amit az állat gazdájának tudnia kell, hogy a szem eltávolítása csakis olyan
esetben merül fel, amikor más kezelési alternatívát nem tudunk javasolni, és elsődleges
célunk a fájdalom csökkentése. Le kell szögezni, hogy a szembeteg állatnak legtöbbször
fájdalma van, és fontos szakmai szempont, hogy ne hagyjuk szenvedni az állatot.
Hogyan segítsük a vak állatot, mire érdemes a mindennapokban figyelni?
Azt az állatot, amelynek látászavara van vagy megvakult, megszokott és biztonságos környezetben tartsuk. Csak kertben, minden felügyelet nélkül egy vak állat sajnos nem tartható. Legtöbbjük viszonylag könnyen hozzászokik ahhoz, hogy nem lát. Ne „cipeljük” a kutyát vagy macskát (például az etetőtáljához), hanem próbáljuk motiválni az önálló mozgásra. A vak állat tájékozódásának a megkönnyítésére az élőhelyén lévő nagyobb tárgyakat célszerű nem mozgatni. A könnyebb tájékozódást segíti, ha a lakás bizonyos pontjain erősebb illatú tárgyakat (de nem eleséget) helyezünk el. A lépcsőtől próbáljuk távol tartani, vagy vezessük őt fel és le. Törékeny vagy éles szélű, éles sarokkal rendelkező tárgyakat ne tartsunk a kutya közelében. Az állat fekhelyét célszerű mindig a földön (ne a kanapén vagy az ágyon), a lakás könnyen elérhető területein kialakítani. Próbáljuk megtanítani olyan vezényszavakra, amelyek segítségével könnyebben tájékozódhat (fellépés vagy lefelé lépés, lassabban haladás, megállás, helyben maradás). Éreztessük az állattal, hogy biztonságban van, pórázon sétáltassuk, ne engedjük szabadon hosszabb időre, védjük idegen vagy agresszív állatoktól. Mindig úgy közelítsük meg, hogy először beszéljünk hozzá. Célszerű olyan napirendet kialakítani, amelyben meghatározott időben történik az etetés, a séta. Vegyük figyelembe, hogy a vak állat kevesebbet mozog, ne tápláljuk túl, ne adjunk neki túlzott mennyiségű „jutalomfalatot”.
