Blog

A PRA (Progresszív retina atrófia) egy öröklődő szembetegség

A progresszív retina atrófia (PRA) egy olyan genetikai öröklődésű szembetegség, amely az ideghártya (retina) elfajulásos (degeneratív) károsodásával jár. Ez az elváltozás az ideghártya fényérzékelő sejtjeit (fotoreceptorok), a csapokat és a pálcikákat érinti, amelyek a betegség során degenerálódnak, sorvadnak. Ezzel az állat látóképessége fokozatosan csökken, addig, amíg teljesen el nem veszti a látását. Ez a betegség egyaránt érinti a kutyákat és a macskákat.

1911-ben figyelték meg először ezt a szemészeti kórképet Gordon szetterekben. Az első megfigyelések óta már több mint 50 másik kutyafajtában is leírták ezt a betegséget fejlődésmenetével és fajtabeli jellemzőivel együtt. Ezért a kórkép vizsgálatánál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy milyen kutyafajtáról van szó, mert minden fajtában eltérő korban jelentkeznek az első tünetek és más a betegség lefolyása.

A PRA-t ma már a fotoreceptorok elváltozásai alapján osztályozzák. Az egyik típusa az ún. retina diszplázia, amikor ezek a fényérzékelő sejtek nem fejlődnek ki megfelelően, így már az állat fiatal korában kezdődnek a látásromlás tünetei. A másik típusa pedig a tényleges atrófia, amely során a receptorok megfelelő módon fejlődnek, viszont egy későbbi korban kezdenek el fokozatosan károsodni. Ily módon a látóképesség romlása is csak idősebb korban jelentkezik.

A PRA (Progresszív retina atrófia) tünetei és lefolyása

A tulajdonos számára a kezdődő retina atrófia jeleit nehéz felismerni, amikor még nem szembetűnő a látóképesség csökkenése. Ugyanis a kutyák a megszokott tartási helyükön és környezetükben biztonsággal mozognak, ahol eleinte fel sem tűnik, hogy valamilyen probléma lenne a kutya látásával. Ezen kívül sokkal fejlettebb hallással és szaglással is rendelkeznek, amelyek segítségével a kezdeti látáskárosodást jól kompenzálják. Amikor már előrehaladottabb állapotban van a betegség, a tulajdonos számára is észlelhető eltéréseket mutat az állat. Például nappal jól tájékozódik kedvencünk, de estefelé, félhomályban már rosszul lát, bizonytalanul mozog. Ha már nagyon előrehaladott szakaszban van a fotoreceptorok károsodása, akkor már a két szemen a teljes vakság jelentkezik.

Számos esetben látványos elváltozást is tapasztalhatunk a betegség meglétekor. Ilyen tünet a tágabb pupilla és a fényesebb, ,,csillogóbb” szem. Ennek hátterében az ideghártya pigmentált részének (tapetumos fundus; latinul tapetum lucidum, amely fénylő kárpitot jelent) hyperreflektivitása áll, amikor erőteljesebben csillog, fényesebb ez a rész. Pl. ha az autó bekapcsolt reflektorába belenéz egy macska v. kutya, akkor ezt a felvillanó tapetum lucidumot látjuk a szemükben.

A PRA (Progresszív retina atrófia) öröklődése

Sok kutyafajtában kimutatták már e betegség örökletes jellegét. A leggyakrabban érintett fajták a toy és miniatűr uszkárok, angol és amerikai cocker spánielek, labrador retrieverek, Gordon szetterek, skót juhászkutyák és az ausztrál juhászkutyák (Aussie). Ez a szembetegség testi kromoszómához kötötten (másnéven autoszomális), recesszív módon öröklődik a különböző kutyafajtákban. Ez alól kivétel a husky és a szamojéd fajta, ugyanis bennük nemi (X) kromoszómához kötötten öröklődik a PRA. A recesszív öröklésmenetet jellemzi, hogyha két olyan egyedet párosítunk, amelyek a betegséget okozó gént hordozzák, akkor a születendő utódokban 25% eséllyel jelenhet meg a betegség illetve 50% eséllyel lehetnek ők maguk is hordozók. Emiatt nagyon fontos, hogy a tenyészteni kívánt egyedeket mindenképpen szűrővizsgálatnak kell alávetni.

A PRA (Progresszív retina atrófia) felismerése és diagnosztikája

Napjainkban már hazánkban is elérhető a genetikai vizsgálat, amely segítségével megállapítható, hogy hordozza-e a kutya vagy a macska a PRA kialakulásáért felelős gént. Így már azelőtt kimutatható az állat e betegséggel való terheltsége, mielőtt a tünetek kialakulnának. Amikor már a kezdődő tünetek jelentkeznek, a betegség diagnosztizálása szemfenék (oftalmoszkópos)- vizsgálattal is igazolható. A vizsgálat során PRA esetén a retina (ideghártya) ereinek elvékonyodása (előrehaladottabb esetben akár a teljes eltűnésük tapasztalható), a tapetum lucidum hyperreflektív, fényesebb területe valamint a látóideg degenerációja látható.

A szemfenék-vizsgálat elvégzése során, ha negatív eredmény kapunk (tehát nem láthatóak a PRA tünetei), még nem jelenti azt, hogy erre a betegségre nézve az adott egyed mentes. Egy oftalmoszkópos vizsgálat során mindig az aktuális állapotot látjuk, így negatív vizsgálat esetén lehet, hogy az állat terhelt a betegség génjével, csak még korai stádiumában van a kórkép lefolyásának, és ilyenkor még nem látszanak a jellemző tünetek.

Ezen kívül fontos még megemlíteni a szürkehályog (cataracta) és a PRA együttes előfordulását is. Napjainkban még nem tisztázott, hogy e két szembetegség külön vagy együtt fejlődik-e. Ugyanis bizonyos kutyafajtákban a retina atrófia későbbi stádiumában többnyire szürkehályog is kialakul. Ilyen esetekben nagyon fontos tisztázni, hogy milyen állapotban van a retina, mert ha az ideghártya érintett a PRA nevű betegségben, akkor hiába végzik el az elhomályosodott szemlencse eltávolítását és a műlencse beültetését, az állat továbbra sem fog látni. Ilyen esetekben szükséges elvégezni az ERG (elektroretinográfiai) vizsgálatot illetve a szemészeti ultrahangvizsgálatot, hogy megvizsgáljuk az ideghártya állapotát. Ugyanis egy elhomályosodott, szürkehályogos szemlencsén keresztül nem lehet elvégezni a szemfenék-vizsgálatot, mivel nem látszik a retina.

A PRA (Progresszív retina atrófia) megelőzése és kezelése

Sajnos a homozigóta (aa) formában érintett egyedeknél, amelyek mind a két szülőtől örökölték a betegséget hordozó gént, nem lehet megakadályozni a szembetegség kifejlődését. Meggyógyítani ezt a betegséget mai ismereteink szerint nem lehet. Bizonyos kutatások szerint a kórkép lefolyását és a tünetek súlyosbodását lassítani lehet antioxidáns táplálékkiegészítők adásával, viszont számos vizsgálat tagadja ezeknek a készítményeknek a hatásosságát.

dr. Fenyves Ildikó

A progresszív retina atrófia állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve:
PRA (Progresszív retina atrófia)

Érintett állatok:
Kutya, macska.

Genetikai öröklődés:
A betegség genetikai öröklődést mutat (a legtöbb kutyafajtában autoszomális recesszív öröklődésű, kiv.: husky és szamojéd, amelyekben X kromoszómához kötött).

Szűrhető:
A betegség elsősorban genetikai vizsgálattal szűrhető, de szemfenék-vizsgálattal is lehet a kialakult elváltozásokat vizsgálni.

Diagnosztika:
Szemfenék-vizsgálat, szemészeti ultrahang, ERG (elektroretinográfiás) vizsgálat.

Kezelés:
A betegség nem kezelhető.

Megelőzés:
A betegség nem megelőzhető.

Megelőző oltás:
A betegség ellen nem létezik védőoltás.

Mit jelent a kifejezés: írisz coloboma?

Az írisz a szivárványhártyát jelenti. A coloboma kifejezés már nem ilyen jól ismert. A coloboma hasadékot, hiányt jelent az orvosi szaknyelvben. Rendszerint látóideg colobomát értünk alatta, azaz a látóidegrostok részleges hiányát a látóidegfő területén. Ez a tünet a Collie szemanomáliánál is előforduló, súlyos beszámítás alá eső tünet. A szemben coloboma előfordulhat az íriszben is, ez az írisz coloboma, amely egyes ritka esetektől eltekintve ártalmatlan, viszont tenyésztési szempontból jelentős következménnyel bír (lsd. alább). Emberekben is előfordul, viszonylag többnyire ártalmatlan, de esztétikailag fontos veleszületett kórkép.
Az írisz coloboma tehát a szivárványhártya nem megfelelő (inkomplett) fejlődését jelenti.

Hogyan vehető észre ez az elváltozás?

A szivárványhártya széli részének „egyenetlensége” gyakran már az állat tulajdonosának feltűnik, ha alaposabban megnézi az állat szemét. Gyakran az tapasztalható, hogy nem szabályos kerek a kutya pupillája. Diszkrét tünetek azonban sokszor csak az állatorvosi vizsgálat során derülnek ki. A szivárványhártya egyenetlensége legtöbbször annak pupilla felőli „széli részén” látható, de előfordulhat az írisz középső részén vagy az írisz ínhártyához közel eső területén (a szivárványhártyának a szemgolyó fehér területéhez közel lévő szélén).

Mely kutyafajtákban fordul elő ez a kórkép, illetve van-e összefüggés a kutya szőrszíne és az írisz coloboma között?

A szivárványhártya e ritkának mondható rendellenessége az úgynevezett merle színű kutyákban fordul elő többnyire. A merle színű kutyák mintázata sajátos, ahogyan a galéria egyik képén is látható. Ilyen színváltozatot láthatunk az ausztrál juhászkutyában, a skót juhászkutyában, a Border colliban, a dogokban és ritkán a tacskókban.

Okoz-e látászavart az írisz coloboma?

Amennyiben a kutyánál a szemészeti vizsgálat során nem igazolható egyéb veleszületett (vagy szerzett) szembetegség, „csak” az írisz coloboma, a kutyát ez a látásában nem zavarja. A szemészeti vizsgálat része az állat pupillareflexének vizsgálata, amely ebben az esetben is nagyon fontos, hiszen a szivárványhártya egy részének a hiánya akadályozhatja a pupilla szűkülését/tágulását, amely már hosszútávon az ideghártya károsodásával járhat. Kis kiterjedésű írisz coloboma azonban rendszerint nem akadályozza a pupilla szűkülését/tágulását.

Lehet-e tenyészteni, ha a kutyánál az állatorvos ezt a tünetet észleli ?

Ellentétben számos külföldi tenyésztői szervezettel, a magyar tenyésztési szabályok nem térnek ki e betegségre, mint tenyésztésből kizáró kórképre. Azonban szakmai szempontból az állat egészségére fókuszálva egyértelmű, hogy nem javasolható az állat tenyésztésbe vétele.

dr. Fenyves Ildikó

Az írisz coloboma állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve:
Írisz coloboma (a szivárványhártya egy részének hiánya)

Érintett állatok:
Kutya, macska.

Genetikai öröklődés:
Bizonyos merle színű fajtákban igen (pl. ausztrál juhászkutya, skót juhászkutya, Border collie, dog, tacskó).

Szűrhető:
A betegség csak a látható tünetek alapján szűrhető.

Diagnosztika:
Réslámpa.

Kezelés:
A betegség nem kezelhető.

Megelőzés:
A betegség nagy eséllyel megelőzhető, ha az érintett egyedeket nem vesszük tenyésztésbe.

Megelőző oltás:
A betegség ellen nem létezik védőoltás.

A szem külső burka az ínhártya (sclera), amely a szaruhártya „mögötti” területen látható, fehér színű szövet. Viszonylag vastag, kollagén rostokból és kötőszöveti sejtekből álló réteg, amelyet egy vékony erekkel átszőtt réteg, az episclera borít. Az ínhártya gyulladásának több formája van, a gyakoribb formája, az úgynevezett „noduláris” forma. Ilyenkor a legtöbbször a felső, szaruhártyához közel eső területen kisebb-nagyobb duzzanatok jelennek meg. E főként kutyában előforduló kórkép relatíve ritka.

Mi okozhatja ezt a betegséget?

A betegség pontos okát nem ismerjük, azonban feltételezhetően immunmediált folyamatról van szó, ami azt jelenti, hogy az immunrendszer „felismerő képessége” nem megfelelő. Azt, hogy egyes kutyákban ennek mi a pontos oka, és hogy bizonyos fajtákban miért látjuk gyakrabban (pl. skót juhászkutyákban) nem ismert. Trauma, azaz a szemet ért sérülés, ütés ismereteink szerint nem okozhatja ezt a betegséget.

Mitől kell az ínhártya gyulladását elkülöníteni?

Az alapos állatorvosi szemészeti vizsgálat során elsőként a szem különböző daganatos elváltozásait kell kizárnunk, melyek hasonló megjelenést mutathatnak. A részletes szemészeti vizsgálaton túl, elsősorban a „duzzanat” aspirációját végezzük, illetve a szemgolyó és a környező szövetek ultrahangos vizsgálatát.

Az aspirációs citológiai vizsgálat során helyi érzéstelenítés mellett a képletet vékony tűvel megszúrjuk, majd a minta citológiai vizsgálatát végezzük el. A vizsgálat nagy érzékenységű, ami egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy a vizsgálati eredmény nagy valószínűséggel jelzi a folyamat pontos eredetét, így megkülönböztethető, hogy az elváltozás gyulladásos vagy daganatos eredetű. Tekintve, hogy a szem mélyebb struktúráit és a környező szöveteket is át kell vizsgálnunk, ennél a betegségnél mindig szemészeti ultrahangvizsgálatot kell végeznünk.

Hogyan kezeljük a scleritist/episcleritist?

Miután immunológiai folyamatról van szó, sajnálatos módon hatékony eredményt a legtöbbször ún. szteroid tartalmú gyógyszerek alkalmazásával érünk el. Természetesen csak indokolt esetben, és a legkisebb még hatékony adagban írjuk elő a gyógyszer adását. Ma már a szteroid tartalmú gyógyszerek mellett számos, egyéb kezelési lehetőséget is ismerünk, és alkalmazunk sikeresen.

dr. Fenyves Ildikó

Ínhártya-gyulladás (episcleritis) állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve: 
Ínhártya-gyulladás (Episcleritis).

Elterjedése: 
Ritka.

Érintett állatok: 
Főleg kutya (pl. skót juhászkutya), ritkán macska.

Genetikai öröklődésű-e: 
Feltételezhetően nem.

Szűrhető-e: 
A betegség nem szűrhető.

Diagnosztika: 
Aspirációs citológiai vizsgálat és szemészeti ultrahang.

Kezelhető-e: 
A betegség gyógyszeres úton kezelhető.

Megelőzhető-e: 
A betegség nem megelőzhető.

Létezik-e ellene oltás: 
A betegség nem megelőzhető oltással.

A SARD kifejezés az angol „sudden acquired retinal degeneration” szavakból származik, hirtelen alakul ki, mindkét szemet érinti és vakságot okoz. A kórkép csak kutyákban fordul elő. Sajnos az okot nem tudjuk pontosan, és egyelőre e kórkép megelőzésére/kezelésére nincsen lehetőség. A betegség hátterében feltételezhető hormonális egyensúlyzavar egyelőre pontosan nem tisztázott, hasonlóan nem nyert bizonyítást, hogy valamely autoimmun folyamatról lenne szó.

Hogyan lehet felismerni a betegséget, melyek a diagnózis lehetőségei?

A kutya komplex (szemfenékvizsgálatot magában foglaló) szemészeti vizsgálata, az elektroretinográfiás (ERG) vizsgálat, illetve az állat részletes belgyógyászati kivizsgálásával a betegség megállapítható. A szemészeti vizsgálat során azonban ki kell zárnunk több kórképet, ilyen a látóideg (nervus opticus) gyulladása (optic neuritis), illetve a retinaleválás.

Milyen szemtünetek észlelhetők?

A SARD esetén az állattartónak csak az tűnik fel, hogy a kutya nekimegy az őt körülvevő tárgyaknak, esetenként a gazda azt is észreveszi, hogy a kutya mindkét pupillája tág, és erős fényre sem húzódik össze. Érthetően e hirtelen tünetek igen rémisztőek. Az állat első szemészeti vizsgálata során az esetek legnagyobb részében a szemfenékvizsgálat eredménye negatív, tehát nincs látható eltérés. Emiatt fontos az úgynevezett elektroretinográfiás (ERG) vizsgálat, amely a retina, azaz az ideghártya kis fényérzékelő sejtjeinek a működését vizsgálja.

Mely nem szemészeti tünetek jellemzők e kórképre?

Alapvetően ritka kórképről van szó, amely középkorú, kissé kövér kutyákban, a fajtákat tekintve tacskóban illetve uszkárokban gyakoribb. Ezen állatok rendszerint többet isznak és vizelnek, és viszonylag kevés eleség adása mellett növekszik a súlyuk, illetve a vérvizsgálatuk alapján a mellékvesekéreg túlműködése igazolható, melyet hyperadrenocotricismusnak vagy Cushing-kórnak nevezünk.

dr. Fenyves Ildikó

 


1 2 3 4
Copyright 2014 Kisállat Szemészet. Minden jog fenntartva.
error: Content is protected !!