Blog

Az írisz coloboma egy ritka szembetegség

A coloboma szó az orvosi szaknyelvben hasadékot, hiányt jelent. Az írisz (szivárványhártya) coloboma megnevezés alatt a szivárványhártya nem megfelelő (inkomplett) fejlődését értjük, amikor egy része hiányzik. Egy ritka szembetegségről van szó, amely embereknél is kialakulhat. Kutyák esetében rendszerint a merle színű egyedekben fordul elő. Ilyen színváltozatban fordulhatnak elő az ausztrál juhászkutyák, skót juhászkutyák, Border collie-k, dogok illetve időnként a tacskók. Egyes ritka eseteket leszámítva egy ártalmatlan elváltozásról van szó, viszont tenyésztési szempontból meghatározó következménye van.

Az írisz coloboma tünetei

Az írisz coloboma során a szivárványhártya széli részének egyenetlensége figyelhető meg. Ilyen esetekben gyakran nem szabályos, kerek formájú a pupilla. Az ilyen szembetűnő elváltozásokat a tulajdonos is észreveheti, ha tüzetesen megnézi az állat szemét. Viszont a nem feltűnő tünetek sok esetben csak az állatorvosi vizsgálat alkalmával derülnek ki.

Az írisz egyenetlenségei általában a pupilla felőli széli részen alakulnak ki, olykor az írisz középső vagy az ínhártyához (a szemgolyó fehér területe) közel eső területén is létrejöhet.

Az írisz coloboma egyes esetekben akadályozhatja a pupilla szűkülését, ill. tágulását, amely hosszú távon az ideghártya károsodását is eredményezheti. Így befolyásolhatja az állat látását is. Emiatt mindig ellenőrizni kell a szemészeti vizsgálat során az állat pupillareflexét, hogy megfelelően működik-e. Viszont az esetek többségében a kis kiterjedésű coloboma nem akadályozza a pupilla szűkülését valamint tágulását, így az állat látását sem befolyásolja.

Az állat egészségét központba helyezve, az ilyen tüneteket mutató egyedeket szakmai szempontból nem javasoljuk tenyésztésbe venni, még ha a magyar tenyésztési szabályok nem térnek ki erre a betegségre, szemben sok külföldi tenyésztői szervezettel.

dr. Fenyves Ildikó

Az írisz coloboma állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve:
Írisz coloboma (a szivárványhártya egy részének hiánya)

Érintett állatok:
Kutya, macska.

Genetikai öröklődés:
Bizonyos merle színű fajtákban igen (pl. ausztrál juhászkutya, skót juhászkutya, Border collie, dog, tacskó).

Szűrhető:
A betegség csak a látható tünetek alapján szűrhető.

Diagnosztika:
Réslámpa.

Kezelés:
A betegség nem kezelhető.

Megelőzés:
A betegség nagy eséllyel megelőzhető, ha az érintett egyedeket nem vesszük tenyésztésbe.

Megelőző oltás:
A betegség ellen nem létezik védőoltás.

Az ínhártya-gyulladás (episcleritis) egy ritka kutya szembetegség

Ez a szembetegség főleg kutyákban fordul elő esetenként. A fehér színű ínhártya (sclera) a szem külső burkát alkotja, a szaruhártya ,,mögötti” területen található. Aránylag vastag kollagén rostokból és kötőszöveti sejtekből álló réteg. Az úgynevezett episclera borítja, amely egy vékony erekkel átszőtt réteg.

Az ínhártya-gyulladás (episcleritis) tünetei

Az ínhártya-gyulladás számos különböző formával rendelkezik, a leggyakoribb az ún. noduláris forma. Ilyenkor túlnyomórészt felül, a szaruhártyához közel eső területen kisebb-nagyobb duzzanatok jelennek meg. Ezek a tünetek nagyon hasonlóak a szem különféle daganatos elváltozásaihoz, így a szemészeti vizsgálatok során mindenképpen el kell különíteni egymástól a két szembetegséget.

Az ínhártya-gyulladás (episcleritis) kialakulása

Ennek a fajta szembetegségnek a pontos okát nem ismerjük, viszont feltételezhetően immunmediált folyamatok állnak a háttérben, amikor az állat immunrendszerének felismerő képessége nem működik megfelelően. Bizonyos kutyafajtákban gyakoribb az előfordulása (pl. skót juhászkutya), ugyanakkor ennek sem tudjuk a pontos magyarázatát.  Felmerülhet még a szemet ért sérülés ill. ütés, mint kialakító tényező, de mai ismereteink szerint ez nem befolyásolja az episcleritis kialakulását.

Az ínhártya-gyulladás (episcleritis) diagnosztikája

A részletes szemészeti vizsgálat során meg kell állapítani, hogy valóban az ínhártya gyulladásáról van-e szó, és nem egy daganatos elváltozásról. Ennek kizárására úgynevezett aspirációs citológia mintát kell venni a duzzanatból. Ezt a vizsgálatot helyi érzéstelenítésben végezzük el, ugyanis a kóros képletet egy hosszú, vékony tűvel kell megszúrni. A tű segítségével sejteket szívunk ki a képletből, majd a mintát tárgylemezre juttatjuk. A tárgylemezen lévő sejtek speciális festékkel történő megfestése után mikroszkóp alatt vizsgáljuk a mintát. Ily módon viszonylag nagy pontossággal megállapítható, hogy gyulladásos vagy daganatos eredetű sejtek találhatóak-e a duzzanatban. Továbbá a szemgolyó és a környező szövetek ultrahangos vizsgálata is indokolt, hogy a mélyebben lévő struktúrákat is ellenőrizzük.

Az ínhártya-gyulladás (episcleritis) kezelése

A betegség feltételezhető immunológiai háttere miatt tényleges eredményt általában szteroid tartalmú gyógyszerek alkalmazásával érünk el. Viszont ezt csak indokolt esetben választjuk és csak a legkisebb szükséges mennyiségben alkalmazzuk.

dr. Fenyves Ildikó

Ínhártya-gyulladás (episcleritis) állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve: 
Ínhártya-gyulladás (Episcleritis).

Elterjedése: 
Ritka.

Érintett állatok: 
Főleg kutya (pl. skót juhászkutya), ritkán macska.

Genetikai öröklődésű-e: 
Feltételezhetően nem.

Szűrhető-e: 
A betegség nem szűrhető.

Diagnosztika: 
Aspirációs citológiai vizsgálat és szemészeti ultrahang.

Kezelhető-e: 
A betegség gyógyszeres úton kezelhető.

Megelőzhető-e: 
A betegség nem megelőzhető.

Létezik-e ellene oltás: 
A betegség nem megelőzhető oltással.

Az első írásos dokumentáció erről a tünetegyüttesről 1869-ből származik. Friedrich Horner svájci szemész orvos írta le először a szindrómát, ami az állatorvos szemészet területén viszonylag ritkán, legtöbbször kutya szembetegség formájában kerül diagnosztizálásra. Legtöbbször nem veszélyes, megfelelő terápiával kezelhető állapot. Az érintett állat jellegzetes, egyéb kutya szembetegség tüneteitől könnyen megkülönböztethető képet mutat. A gazda gyakran  csak annyit vesz észre, hogy kedvence tekintete nem a megszokott.

A Horner szindróma tünetei

A tünetek  az egyik szemen mutatkoznak, amelyet az állatorvos-szemész és a gazdi is észrevehet a következők: az állat pupillája beszűkült, amit szaknyelvre fordítva miózisnak hívunk. A Szemgolyó besüllyed(enophtalmus), így az kisebbnek tűnhet. Ez a harmadik szemhéj előesését eredményezi, ami a belső szemzugban megjelenő rózsaszínű, esetenként sötéten pigmentált lapos képlet formájában tűnik elő. A fentieken kívül még észrevehetjük a szemhéjak (főként a felső szemhéj) lógását is, mely jelenséget ptózisnak nevezünk.

E tünetegyüttes bármely kutyafajtában és macskákban is előfordulhat. A kutyafajtákat tekintve legtöbbször a golden retriever érintett, ennek a pontos oka egyelőre nem ismert.

Mi okozza a Horner szindróma jellegzetes tüneteit?

A Horner szindróma a szemet beidegző úgynevezett szimpatikus idegrostok működésének a zavara. Ezen idegek hosszú lefutású rostok, bizonyos szakaszát megtalálhatjuk a mellkasban, a nyak és a középfül területén is. Bármely szakasza sérül, a szemen megjelennek a fent leírt kiesési tünetek. Az érintett szembe szimpatikus ingerületátvivő anyagot (fenilefrin) tartalmazó szemcseppet cseppentve a tünetek megszűnnek, majd a hatóidő lejártával újra megjelennek.

Hogyan kezeljük a Horner szindrómát?

E kutya szembetegség hátterében álló szimpatikus beidegzési zavar a legkülönbözőbb okokból bekövetkezhet és minden esetben a kiváltó okot kell kezelni.

Rossz prognózis, ha az ideget egy mellkasban kialakuló daganat nyomja. Ennek kizárása érdekében Horner szindrómás betegeinknek javasoljuk mellkas röntgen készítését.

Előfordulhat traumás behatás következtében létrejövő sérülés, vagy akár egy közép vagy belsőfül gyulladás, mely szintén kiválthatja a szemet beidegző szimpatikus idegrostok bántalmát. Ez utóbbi esetben antibiotikum terápia hatására sikeres gyógyulás érhető el.

Szisztémás megbetegedésekhez társulva is jelentkezhet a jellegzetes tünetegyüttes, például  pajzsmirigy alulműködéssel párhuzamosan gyakran került diagnosztizálásra a szemet érintő szimpatikus idegműködés kiesése is. A megoldás ebben az esetben is az alapbetegség kezelése.

A fent említetteken kívül létezik úgynevezett idiopathikus, tehát ismeretlen oktanú, és szinte minden esetben önmagától megszűnő formája is a Horner szindrómának. Tudni kell, hogy ez a leggyakoribb forma az állatorvosi gyakorlatban, így az előbbi “ijesztő” okok ismerete fontos, de rendkívül ritkán fordulnak elő. Lényeges még, hogy ennél a kórképnél az állatnak fájdalma nincs, legfeljebb enyhe diszkomfort érzést okozhat az előreesett pislogóhártya (vagy harmadik szemhéj), ilyenkor megfelelő szemcseppel vagy géllel a kellemetlenség enyhíthető.

Az idiopathikus (és egyben leggyakoribb) formánál, ha az állat a szemtüneteit kivéve panaszmentes, és az alap vizsgálatai eredménye negatív;  türelemmel kell lenni, tapasztalatunk szerint igen lassan, de néhány hónap alatt megszűnnek a tünetek.

Összefoglalva tehát a szemen megjelenő miózis, ptózis, harmadik szemhéj előesés és enophtalmus együtt felvetheti a Horner szindróma gyanúját és mielőbb javasolt szemész állatorvos felkeresése.

A továbbiakban a feladat, felderíteni az idegi sérüléshez vezető alapproblémát és ennek megfelelően megkezdeni a megfelelő terápiát, mely a kiváltó okok különbözősége miatt sokféle lehet.

 dr. Fenyves Ildikó

A Horner szindróma állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve: 
Horner szindróma

Elterjedése:
Viszonylag ritka

Érintett állatok:
Kutya

Genetikai öröklődésű-e: 
A betegség nem mutat genetikai öröklődést.

Szűrhető-e: 
A betegség nem szűrhető.

Diagnosztika: 
Tünetek, fizikális vizsgálat, röntgen, vérvétel alapján.

Kezelés: 
A kezelés módja a kiváltó októl függ.

Megelőzés:
A betegség a legtöbb esetben nem megelőzhető.

Létezik-e ellene oltás: 
A betegség ellen nem létezik oltás.

A SARD (hirtelen kialakuló retina degeneráció) egy ritka kutya szembetegség

A SARD mozaikszó az angol „sudden acquired retinal degeneration” szavakból származó kifejezés. Váratlanul alakul ki, mindkét szemet érintő vakságot okoz. E szembetegség csak kutyákban fordul elő. A kialakulás pontos okát nem tudjuk, és egyelőre nincs is lehetőség e kórkép megelőzésére/kezelésére. A betegség megjelenését feltehetően hormonális egyensúlyzavar okozhatja vagy akár valamilyen autoimmun folyamatról is lehet szó. Viszont e két feltevés jelenleg nem bizonyított.

A SARD (hirtelen kialakuló retina degeneráció) tünetei

SARD esetén először csak az tűnik fel az állattartónak, hogy a kutya nekimegy az őt körülvevő tárgyaknak. Esetleg még az is szembetűnő változás lehet, hogy a kutya mindkét szemében a pupilla tág és erős fényre sem tud összehúzódni. Ezek a váratlanul kialakuló tünetek igen ijesztőek tudnak lenni.

Alapvetően ritka kórképről van szó, amely középkorú, kissé kövér kutyákban, leginkább tacskókban és uszkárokban fordul elő. Ezen állatok sok esetben több vizet isznak, több vizeletet is ürítenek és relatíve kevés eleség adása mellett növekszik a súlyuk. Továbbá, a vérvizsgálatuk alapján a mellékvesekéreg túlműködése mutatható ki, amelyet hyperadrenocorticismusnak vagy Cushing – kórnak nevezünk.

A SARD szembetegség felismerése és diagnosztikája

A kutya teljes körű (szemfenékvizsgálatot is jelentő) szemészeti vizsgálata, az elektroretinográfiás (ERG) vizsgálat (elektroretinográfia), illetve az állat alapos belgyógyászati kivizsgálásával ez a szembetegség megállapítható. Az esetek többségében a szemfenék-vizsgálat eredménye negatív, vagyis nincs látható kóros elváltozás. Emiatt nagyon fontos az ERG-vizsgálat, amely az ideghártya (retina) kis fényérzékelő receptorsejtjeinek a működését vizsgálja. Így negatív szemfenékvizsgálat esetén is képes kimutatni, ha a retina nem működik megfelelően. A szemészeti vizsgálat során azonban ki kell zárnunk több szembetegséget is, ilyen a retina leválás valamint a látóideg (nervus opticus) gyulladása (optic neuritis), amely szintén okozhat látásromlást, ill. vakságot.

dr. Fenyves Ildikó

A SARD (hirtelen kialakuló retina degeneráció) állatorvosi szembetegség leírása:

Betegség neve:
SARD (Sudden Acquired Retinal Degeneration = Hirtelen kialakuló retina degeneráció).

Elterjedése:
Ritka.

Érintett állatok:
Kutya.

Genetikai öröklődésű-e:
A betegség nem mutat genetikai öröklődést.

Szűrhető-e: 
A betegség nem szűrhető.

Diagnosztika:
Szemfenék- és elektroretinográfiai (ERG) vizsgálat valamint részletes belgyógyászati vizsgálat.

Kezelhető-e: 
A betegség nem kezelhető.

Megelőzhető-e: 
A betegség nem megelőzhető.

Létezik-e ellene oltás: 
A betegség ellen nem létezik védőoltás.